Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
A vidéki színjátszás a két világháború között - Tolnay Andor színigazgató szerződése a székesfehérvári színházépület bérletére. Székesfehérvár, 1933. augusztus 4.
Székesfehérvár irodalmi és színháztörténeti hagyományai arra ösztönözték a város polgármesterét, hogy a színházat a kulturális élet vezető intézményévé tegye. Alapi Nándor igazgatása idején, 1921. december 1-jén, Vörösmarty Mihály születésnapján magyar ciklus kezdődött a színházban. Az ünnepi előadás előtt tett javaslatot dr. Zavaros Aladár arra, hogy a színház vegye fel Vörösmarty Mihály nevét. A másodlagos források azt sugallják, hogy a város kedvezményekkel és támogatással sietett az igazgatók segítségére, a fennmaradt színigazgatói szerződések azonban másról tanúskodnak. Tolnay Andor igen nehéz gazdasági körülmények között vette bérbe a székesfehérvári színházat, ennek ellenére jó színészi erőkből álló társulatot szervezett. Tolnay Andor működéséről Varga Éva így emlékezett meg írástudók Somogybán a két világháború között (1919-1939) című tanulmányában: „Tolnay színigazgatói engedélyét 1933-ban nyerte, amikor a vidéki színészetet súlyos anyagi problémák sújtották. 34 fős társulatával a Cegléd-Kaposvár-Sopron-Székesfehérvár-Szentes városokból álló kerületet szerezte meg. Tolnay személyében vállalkozó szellemű színigazgatóval találkozhatott Kaposvár színügyi bizottsága. A sajtóból kitűnik, hogy milyen sokat ad a reklámra. Arra törekszik, hogy a helyi napilapok (Új-Somogy, Somogyi Újság) még akkor is írjanak társulatáról, ha éppen nem tartózkodnak Kaposváron. Kedvezményes színházlátogató akciókat szervez (bérletszelvények), igyekszik a fővárosi darabokat még elévülés előtt vidékre hozni. [...] A társulat vezető színésznői közt ott találjuk Hont Erzsit, Mészáros Ágit, a közönség egyik kedvencét. A férfiak közül pedig két táncoskomikust éltet a közönség: Sugár Misit és Vadnay Andort. A főrendező pedig Hont Ferenc.” (Somogy Megyei Múzeumok Közleményei, XIII. Szerkeszti Király István Szabolcs. Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1998, 460.) Tolnay Andor székesfehérvári működéséről a Színházi Élet című hetilapban Székely István filmrendező számolt be, aki azért utazott vidékre, hogy megnézze, a vidéki társulatokból lehetne-e filmszínészeket válogatni: „A színházban éppen előadás van: ban színigazgatói engedélyt kapott: a Kaposvár-Sopron-Székesfehérvár-Szombathely kerületben, 1938-tól cseretársulati igazgatóként Kassa, Miskolc, Debrecen és Szeged színházaiban működött. 1941-ben Tábori Színházzá alakult együttese, melyet 1942 novemberében az orosz frontra vezetett. Színészként elsősorban operettekben volt sikeres. A vidéki színészet színvonalának emeléséért Signum Laudist kapott (1940). 2 Csitáey G. Emil; Gramanetz (Székesfehérvár, 1892. júl. 29.-Székesfehérvár, 1970. máj. 18.): Székesfehérvár polgármestere. A Városházára 1915. július 15-én került mint napidíjas; 1917 májusában első aljegyzője, majd a város főjegyzője lett. Székesfehérvár polgármesterének 1931. december 1-jén választotta meg a törvényhatósági bizottság. 1941. május 20-án kérte, hogy mentsék fel polgármesteri tisztsége alól; ekkor Székesfehérvár főispánja lett. A városi főispánság megszüntetése után, 1943-tól hadműveleti kormánybiztosként tevékenykedett. Állásából a Szálasi-puccs után elbocsátották. 1945 után nem tért vissza a politikai életbe; 1949 júniusában megszüntették nyugdíjának kifizetését. Ezt követően Inotán, Várpalotán, Városlődön, Herenden vállalt munkát. 3 Schmöltz József, dr. - Székesfehérvár tiszti főügyésze 4 Kovács Géza - a székesfehérvári önkormányzat aljegyzője 287
