Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Újra kezdődik a játék...
Újra kezdődik a játék... A felszabadult Budapest első polgármestere dr. Csorba János 1945. január 30-án rendeletet adott ki a budapesti színházak működésének megindítására. A rendelet a Magyar Művészek Szabad Szakszervezetének Színházi Osztályát bízta meg a színházi szakma dolgozóinak ösz- szeírásával, nyilvántartásba vételével és a munka megszervezésével. Gobbi Hilda emlékezésében így kommentálta a rendeletet: „Hát igen: állítsuk helyre a színházakat! Rom, rom, éhínség, villany sincs, víz is alig... Major, Várkonyi és én elindultunk, hogy egyáltalán fölmérjük a helyzetet.” Gobbi - források hiányában - a folytatást nagyvonalúbban adta elő: „Felmérésünk után újabb ülésen kinevezték a romszínházak igazgatóit, abban a reményben, hogy az egyéni felelősség gyorsabban teremt a semmiből valamit.”1 A színésznő itt nem szólt a Budapesti Nemzeti Bizottság által kijelölt öttagú színművészeti bizottságról, melynek rajta kívül Both Béla, Major Tamás, Oláh Gusztáv és Várkonyi Zoltán volt a tagja. S nem említette e bizottságnak azt az 1945. február 13-án kelt javaslatát, mely nemcsak adminisztratív intézkedéseket és később módosított határozatokat tartalmazott, hanem művészeti kérdéseket is érintett. Az ötös bizottság javaslata az újjászülető színházi élet manifesztumaként is olvasható. Kiderül belőle többek között az is, hogy - hasonlóan a Tanácsköztársaság színházpolitikai törekvéseihez - a munkásközönségnek már ekkor önálló intézményeket akartak alapítani. Kétségtelen, hogy a szöveg megfogalmazásában Várkonyi Zoltán jelentős szerepet játszott. Várkonyi 1943 novemberében ott volt azon a színészgyűlésen, melyet a Népszava rendezett, s ahol a háború utáni színházi élet kereteiről tárgyaltak. A Madách Színházban eljátszott szerepeivel a kiváló színész a németellenes agitáció jelképévé vált. Részt vett Horváth Árpáddal a háború utáni színházi élet újjászervezésében, ahogyan ezt Magyar Bálint is feljegyezte: „1944. december elseje táján [...] elmondta nekem a színházak tervezett, háború utáni felállását.”2 1 Gobbi Hilda: Közben Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1984, 207. 2 Magyar Bálint: A Magyar Színház története (1897-1951). Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1985,460. 272
