Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Incze Antal interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a művészi körökben folyó baloldali szervezkedés tárgyában az országgyűlés képviselőházának 334. ülésén. Budapest, 1943. november 10.
ban egy stílusgyakorlatot engedett meg magának egy másik kiváló arisztokrata lapjában. Ez a fiatal gróf... {Felkiáltások a szélsőbaloldalon-. Ki az?) - gróf Károlyi István - a következőket írja {olvassa)-?7 „Nem politika az, ha egy színház célt tűz ki maga elé, és azt következetesen igyekszik szolgálni. Igenis szüksége van a színháznak erős és megrendíthetetlen világnézetre, amely nem engedi letérni arról az útról, amelyen elindult.” {Zaj) „Egészen természetes - mondja tovább a fiatal arisztokrata - hogy célja megvalósítására közönségét is igyekszik saját világnézetének hatása alá vonni.” {Zaj) Ne méltóztassék a kérdést úgy elintézni, hogy ezek a jámbor színészek csupán művészetről beszélnek, ahogy egyesek a Népszava által rendezett ankétot beállítani igyekeznek. Hiszen ez a fiatal arisztokrata nyíltan megmondja, hogy igenis, a színházak hirdessenek világnézetet, és álljanak ki amellett. Ezt ez a magánszínház meg is teszi. Azt hiszem azonban, hogy fordítva van, mert tulajdonképpen az alkalmat keresi arra, hogy a Király utcából, Dob utcából és a Rombach utcából rekrutálódott közönségnek tapsait elnyerje. Itt van a nyílt vallomás arról, hogy a színház egy világnézeti katedra. Nem lehet tehát nekünk magyar törvényhozóknak sem közömbös - hiába adta rá a szent áldást a Szociál26 Jávor Pál; Jermann, (Arad, 1902. jan. 31.-Bp„ 1959. aug. 14.): színész. 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja. 1944-ben a nyilasok Sopronkőhidára internálták. Pályájáról bővebben lásd a 30-31. oldalon! Bár megpróbálták rávenni, hogy váljon el zsidó feleségétől, Landeszman Olgától, ő jóban-rosszban kitartott az asszony mellett. Kiss Ferenc szobrának összetörését Bános Tibor Jávor Pálról szóló könyvében 1944 tavaszára tette. A valóságban ez jóval korábban, 1943 őszén történt. Kiss Ferenc emlékiratatában így emlékezett az esetre: „Jávor Palival nem voltunk jó viszonyban azóta, mióta a saját öltözőmben lévő szobromat kihajította az ablakon. Ugyanis személyes öltözőmet kölcsönkérte addig, míg én Erdélyben szerepeltem. Szívesen átengedtem neki, hálaképpen ő összetörte a szobromat. Később már nem nehezteltem rá, amikor kiderült, a szezlon alatt annyi üres konyakos üveget hagyott, hogy az egész társulatnak becsületére vált volna a töménytelen konyak elfogyasztása.” (Kiss Ferenc emlékezése. Gépirat. 199. sztl. lev. OSZMIKT Molnár Gál Péter hagyatéka) Kiss Ferenc 1943. október 5-én és 6-án Lucifer szerepében lépett fel Nagyváradon; valószínűleg ekkor történhetett az eset. Jávor Pál egy hónappal később, 1943. november 12-én a Mai Napnak adott interjúban elmondta, hogy kár politikai ügyet kreálni abból a véletlen balesetből, melynek során a húsz pengőbe került gipszszobornak letört a karja. 27 Dessewffy Gyula (1909-2000) Esti Kis Újság című lapjában jelent meg Károlyi István írása Színészbálvány - vagy meggyőződéses ember? címmel 1943. november 2-án. Károlyi István cikkéből egyébként Incze Antal képviselő kiragadott egy-két mondatot; az eredeti írás idézett része így szól: „Azok, akik az egyes színházakat politikai tendenciájuk miatt támadják, rendszerint összetévesztik a politikát a világnézettel. Nem politikai az, ha egy színház célt tűz ki maga elé, és azt következetesen igyekszik szolgálni. Nem lehet mondanivalója a közönség számára egy olyan műintézetnek, amelynek nincsen belső vonala, amelyik még saját magával sincsen tisztában. Igenis szüksége van a színháznak erős és megrendíthetetlen világnézetre, amely nem engedi letérni arról az útról, amelyen elindult. Egészen természetes, hogy célja megvalósítására közönségét is igyekszik saját világnézetének hatása alá vonni. Ne tévesszük össze, ez még nem propaganda. Ez még teljesen elfogulatlan művészet. Hogy hol van az a határ, amely a művészi befolyást az elfogult célzatosságtól elválasztja, nagyon nehéz megmondani. Rendszerint ott, ahol a művészet időtlensége áldozatul esik a jelen megmozdulásainak." (Károlyi István: Színész-bálvány - vagy meggyőződéses ember? Esti Kis Újság, 1943. november 2.) 257
