Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Hevesi Sándor beszéde a Nemzeti Színház évadnyitó társulati ülésén. Budapest, 1922. augusztus 22.
meggyúrt közönség ma már Madách gondolati mélységeit és szimbolikáját is fel tudja fogni egy konformis előadás révén - amire az az első, előkészületlen közönség nem lett volna képes. Nem is szólva arról, hogy a mai színpad is többet adhat Madáchnak, mint a 40 év előtti. A Tragédiát a jövő szezonban egy teljesen új Bánk bán fogja követni3 4 - és így tovább: a magyar drámairodalom standard alkotásai sok évtizedes tapasztalat és tanulság megszívelé- sével fognak újra a közönség érdeklődésére pályázni. Hogy a régi műsor kevésbé állandó darabjaiból is minél többet menthessünk át a mai Nemzeti Színházba, ehhez szükséges, hogy revízió alá vegyük ezt az egész műsort, sőt a szempontokat is, amelyek szerint ezt a régi műsort kialakítani próbálták. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a régi drámairodalomnak gyakran éppen azok a termékei állanak meg a színpadon, amelyek a keményebb irodalmi kritikát a maguk idejében sem tudták kiállani. A Peleskei nótárius4 igen könnyű színpadi egyveleg, s ma is reprezentatívabb és hatásosabb színdarab, mint a régi irodalom sok jelesnek és irodalminak elismert terméke, amelyek a színpadon nem tudnak helyt állani. Itt az egész, nagy hagyatéknak új átvizsgálásáról és értékeléséről van szó, amelyet a leglelkiösmeretesebben fogunk végrehajtani. A régi magyar műsornak nagy segítségére vált legutóbb, hogy a népszínmű iránt új érdeklődés támadt a közönségben, amelyet a Nemzeti Színház teljes mértékben ki fog használni. Ez természetesen csakis úgy értendő, s a Nemzeti Színház hivatását és színvonalát tekintve nem is érthető másképpen, hogy a népszínmű immár klasszikusnak nevezhető periódusából fenn fogjuk tartani mindazokat a műveket, amelyek erős, magyar típusok ábrázolására adnak alkalmat. Shakespeare és Moliére tele vannak eredeti népies típusokkal, amelyeket az angol és francia színművészek ma is nagy kedvvel és hatással ábrázolnak. A mi népies típusaink - Bánk bánt, Csongor és Tündét és néhány vígjátékunkat leszámítva - népszínműveinkbe vannak belezárva. Márpedig ezek a típusok a magyar nemzet színpadáról soha le nem maradhatnak; és a Nemzeti Színházból soha nem szabad kiveszniük vagy kiszorulniok azoknak a művészeknek és művésznőknek, akik ezeket a típusokat meg tudják eleveníteni. Amúgy is félő, hogy a megszállott területek nem fogják a maguk sajátosságaival táplálni ezt az eredeti, nemzeti színjátszást, amelynek pedig ezután is tovább kell fejlődnie. A koppenhágai dán színháznak fő büszkesége, hogy nagy vígjátékírójuknak, Holbergnek5 darabjaiban megdöbbentő élethűséggel és emberiességgel tudja ábrázolni a dán nemzeti és népies típusokat, s ebben állott a híres velencei Goldoni-társulat művészete is. 3 Szenvedélyes támadás kísérte Hevesinek a Pesti Napló 1928. október 21-én kiadott számában tett bejelentését, hogy a Bánk bánt a színpadi siker érdekében átdolgozza. Az irodalmárok, a kritikusok, sőt a politikusok is mereven elzárkóztak attól, hogy bármilyen változtatást tegyenek a szövegen. Jánosy Gábor képviselő a parlamentben élesen kikelt Hevesi terve ellen: „Egy betűt ahhoz hozzátenni, egy szót abból elvenni nem lehet és nem szabad, mert Katona József megmozdulna a kecskeméti temetőben levő sírjában.” Idézi: Németh Antal: A Bánk bán száz éve a színpadon. Budapest, Budapest székesfőváros, 1935,185. 4 Gvadányi József Egy falusi nótáriusnak budai átázása című, 1790-ben kiadott epikus művéből Gaál József írt bohózatot. A Pesti Magyar Színház egyik legelső eredeti ősbemutatóját 1838. október 8-án rendezték meg. A művet 1861-ben, 1901-ben, 1911-ben, 1919-ben is bemutatták. Előadták Hevesi igazgatása idején is: 1926. május 4-én, majd 1932-ben és 1937-ben. 5 Holberg, Ludvig, báró (Bergen, 1684. dec. 3.-Koppenhága, 1754. jan. 21.): norvég-dán író. Holberg színműveit az első dán színházban mutatták be, melyet 1722-ben Koppenhágában alapítottak meg. 231
