Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - „Harsányi Zsolt belép a Vígszínház igazgatóságába...” Roboz Imre és Harsányi Zsolt levelezése, 1938-1941
„Harsányi Zsolt belép a Vígszínház igazgatóságába...” Roboz Imre és Harsányi Zsolt levelezése 1938-1941 Érdekes hír jelent meg 1938. október 27-én a Budapesti Hírlapban. Eszerint Harsányi Zsolt, a kitűnő író, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke a mai nappal belépett a Vígszínház igazgatóságának kötelékébe. A lap emlékeztetett arra, hogy Harsányi Zsolt szerzője és állandó fordítója a színháznak. Harsányi neve először 1917-ben jelent meg a Vígszínház színlapján: Jean Gilbert Ó, Teréz című operettjének magyar szövegét írta. Néhány évvel később, az 1923-as szilveszteri kabaréban Az utolsó szó és A könyvelő című tréfáját játszották. A Vígszínház nagy sikerű Mikszáth-bemutatói is Harsányi Zsolt nevéhez fűződnek. Először A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényből (1926. szeptember 18.), majd a Beszterce ostromából (1929. január 16.) írt színjátékot. A Noszty fiú századik előadása után, 1927. január 6-án a Vígszínház vezérigazgatója, Roboz Imre levelet küldött Harsányinak Zsoltnak: „Megérdemelt nagy sikeredhez őszintén és melegen gratulálok. Hálásan köszönöm Neked, hogy munkáddal a Vígszínházát tisztelted meg, és arra kérlek, hogy írói pályád további folyamán is tartsd meg barátságodban, szerete- tedben a Vígszínházát, amelynek minden egyes tagja boldog készséggel és a megtiszteltetés érzésével áll mindenkor szolgálatodra.”1 Roboz nemcsak udvariaskodott - tartotta is szavát: a Vígszínház 1927. szeptember 17-én előadta Harsányi Zsolt A zenélő óra című vígjátékát. A mű harminchárom előadása az akkori átlagnak megfelelt. Nem lett bombasztikus siker, de nem is érezhették bukásnak. Az ezt követő évtizedben Harsányi mégis csak fordítóként vett részt a színház munkájában. Többek között Eugene O’Neill, Jacques Dévai, Vicki Baum, Henri Bernstein és Gaston Báty műveit tolmácsolta. Ezzel a sokszínű, szoros kapcsolattal magyarázta a Vígszínház vezetősége a hirtelen döntést, vagyis azt, hogy Harsányi Zsolt „ezentúl tevékenyen részt vesz a színház vezetésében”. Senki előtt sem volt azonban titok, hogy ezzel a lépéssel a Vígszínház vezérigazgatója, Roboz Imre megelőzte a második zsidótörvényt, melyet 1939. május 5-én hirdettek ki, s kimondta: „zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt oly alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja, a színház művészi személyzetének alkalmazásában vagy a színház művészeti ügyvitelében egyébként irányító befolyást gyakorol...” Jól jellemzi a helyzetet Egyed Zoltán Zsoltból színigazgató lett című írása a Színházi Életben. Egyed azt körvonalazta terjedelmes riportjában - bizonyára a Vígszínház vezetőségé1 Roboz Imre levele Harsányi Zsoltnak. Budapest, 1927. január 6. OSZMI KT 2018.1.1 147
