Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
fáradhatatlanabbnak kell lennem, mint bárki másnak, és én ez áhítatos meggyőződésemtől soha egy pillanatra el nem tántorodtam. A munkát féktelenül és mértéktelenül vállaltam, egészségemre való tekintet nélkül, az érte jogosan járó tiszteletdíjak jelentékeny részéről lemondtam. Megteremtettem a Nemzeti Színház Múzeumát minden támogatás nélkül,5 hogy Nagy-Magyarország színházi múltjának még megszerezhető ereklyéit veszni ne hagyjam. Megöltem magamban a drámaírót, az esszéistát, lemondtam a külföldi irodalmi érvényesülésről - aminek dokumentumait nem mutattam be -, merthogy belőlem nemzeti színházi igazgató válhatott: ezt kálváriám minden állomásán újra meg újra olyan kivételes kitüntetésnek, olyan felmagasztosulásnak éreztem, hogy sokszor a legotrombább és leghazugabb támadásokat is némán tűrtem, azzal a fanatikus és konok hittel, hogy nekem ezen a helyen egyetlen jogom dolgozni, küzdeni, vért izzadni - mert a Nemzeti Színház majdnem százesztendős életében én vagyok az egyetlen igazgató, aki ilyen körülmények között az lehetett, és az lett; s nincs az az áldozat, amelyet ezért nem vagyok köteles meghozni, nincs az a méltatlanság, melyet nem vagyok köteles elszenvedni. Kegyelmes Uram! Talán nem szerénytelenség azt mondanom, hogy e fanatikus odaadásnak is köszönhetem, ha tíz éven keresztül rendületlenül állhattam e helyen (amire Paulay óta nem volt eset,6 viszont ő életfogytiglan volt kinevezve), ahol a jobboldaliaknak baloldali, a baloldaliaknak jobboldali voltam; mi talán éppen azt bizonyítja, hogy középén állottam, tehát a kötelező helyen, az egyensúly pontján. Bizonyosan igaz, hogy elkövettem hibákat, bántottam érzékenységeket és érdekeket, bizonyosan igaz, hogy többször is tévedtem (Reinhardtot,7 a legnagyobb német rendezőt éveken át támadta és kifogásolta a legnagyobb német kritikus, Alfred Kerr);8 de hitemnek, odaadásomnak, önfeláldozásomnak, a színház iránt való imádatomnak bizonyítékai a dokumentumokban föllelhető s a színház történetében páratlan sikerstatisztikák és egyéb beszélő számok; s ha több eredményt nem tudtam elérni - sem az önzetlenségemen, sem a jó szándékomon, sem a hozzáértésemen nem múlott. A színház nem izolált intézmény, hanem társadalmi, gazdasági és kulturális, sőt ma politikai függvény is. Mindezt még kötelességem volt Nagyméltóságoddal közölni, hogy a vallomásomban felbukkanó egyetlen kérdőjel ne maradjon felelet nélkül. 5 A múzeumot a Nemzeti Színház igazgatósága azzal a céllal alapította meg 1925-ben, hogy a színház fennállásának kilencvenedik évfordulójára méltó kiállítást rendezzen. 6 A Nemzeti Színház élén Hevesi működéséig a leghosszabb időt Paulay Ede töltötte, aki 1878-tól 1894-ig, haláláig volt igazgató. 7 Reinhardt, Max; Goldmann (Baden bei Wien, 1873. szept. 9.-Hollywood, 1943. okt. 31.): osztrák színész és rendező. 1901-től számos színházat vezetett Berlinben, Münchenben, Hamburgban. Társulatával 1903-1933 között Budapesten is többször vendégszerepeit, a Magyar Színházban (1911) és a Renaissance Színházban (1926) rendezett is. Nevéhez fűződik a Salzburgi és a Müncheni Ünnepi Játékok megteremtése. 1933-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 8 Kerr, Alfred (Breslau, 1867. dec. 25.-Hamburg, 1948. október 12.) - német kritikus, költő. 1933-ig a legnagyobb tekintélyű berlini kritikusként tisztelték. 139
