Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932

angol és német szakembernek a szöveg ellenőrzéséért és átsimításáért járó összeget a maga­méból fizettem. Rendezéseim statisztikáját megvilágítja az a körülmény, hogy az eredeti darabok rende­zését a szerzők egyenes kívánságára, sőt ostromlására, s a belém helyezett bizalom, a tőlem várt eredmény miatt kénytelenségből is vállaltam, amit bizonyít az a tény, hogy míg főren­dező koromban saját darabjaimat egytől egyig magam rendeztem - amióta igazgató vagyok, egyetlen darabomat sem rendeztem magam; ellenben az általam a szerzők határozott kíván­ságára rendezett darabok, nevezetesen - Csathó Kálmán: A házasságok az égben köttetnek, Te csak pipálj, Ladányi!, Lilla, Felhők lovagja, Az új rokon-, Herczeg Ferenc: A híd, Balatoni rege-, Zilahy Lajos: A tábornok-, Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Légy jó mindhalálig-, Szép Ernő: Azra - körülbelül 1000 előadást értek összesen. A kevés modern külföldi darab közül, amelyet rendeztem, Klabund Krétaköre 175 előadást ért el, többet, mint Berlinben, sokkal többet, mint Reinhardtnál, amit az ötvenedik előadáson jelen volt szerző, aki a darabot több ízben is megnézte, nem kis részben a poétikus és diszkrét beállításnak és rendezésnek tulajdonított, aminek írásbeli bizonyságát is adta. Az ellenem felhozott statisztikából tehát 1175 este már a fent nevezett darabokból telik ki. További kétszáz estét tesznek ki a különböző ciklusok, úgyhogy az 1612 estéből majdnem 1400 ezekből telik ki, további 126 előadás Az ember tragédiájának általam ingyenesen szín­re alkalmazott és rendezett reprízéből. De minthogy az az inszinuáció, hogy a rendezésért külön pénzt kaptam, merőben alaptalan, és rosszindulatú koholmány, e pontnál nem kell tovább időznöm. A vita során elhangzott az a vád is, amelynek terjesztése súlyos erkölcsi és anyagi kárral járhat a Nemzeti Színházra, hogy tudniillik a színház 6-10 próbára adott elő új darabokat. Annak ellenére, hogy vannak darabok, amelyeket egy jól szervezett társulat - az egész vi­lágon - tíz próbával kitűnően előadhat - a Nemzeti Színház hivatalos és bármikor rendel­kezésre álló próbakönyveiből megállapítható, hogy ez az állítás merő rágalom, hogy soha a Nemzeti Színházban annyi teljes és jelmezes próba nem tartatott, hogy soha reprízekből annyi próba nem volt, mint igazgatásom alatt. Megállapíttatni kívánom, hogy X esetben esti órákban, ünnepnap délelőtt, a házi színpadon, vagy délután az irodámban igazgatói és ren­dezői kötelességemen túl korrepetáltam a kezdő és fiatal tagokkal, hogy - mint volt operai főrendező - minden zenés darabnál ének-korrepetíciót is végeztem, s a legerélyesebben kell tiltakoznom minden olyan föltevés ellen, amely a színház próbarendjében vagy módszerében mulasztásokat akar fölfedezni. A bármikor megtekinthető hivatalos próbakönyvek szerint is egy olyan egyszerű, kis személyzetű darabból, mint a sikeres Édes ellenség,11 melynek előadását a sajtó egyhangúan [sic!] dicsérte, több mint három heti időtartam alatt 17 próba tartatott a Sasfiókbó\n 25, Peer 10 11 12 10 Hevesi Sándor a londoni Shakespeare Társaságban 1929. október 17-én Shakespeare Magyarországon című összefoglalását olvasta fel. Bécsben 1932. február 9-én Reinhardt intézetének „hetven növendéke” és az „egész tanári kar” előtt A szavak és írásjelek dramaturgiája címmel közel másfél órás előadást tartott. 11 Bónyi Adorján színműve a Nemzeti Színházban 1931. szeptember 25-én került színre Csathó Kálmán ren­dezésében. 12 Edmond Rostand drámáját 1931. október 16-án mutatta be a Nemzeti Színház. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom