Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
Turchányi Egon1 beszéde AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZÁNAK 94. ÜLÉSÉN 1932. június 1. Turchányi Egon: Tesztelt] Ház! A Nemzeti Színház ügye közügy. Erről nem kell sokat beszélni, és én pusztán csak azokért a szempontokért, amelyeket később szembe fogok állítani, hivatkozóan arra, hogy a Nemzeti Színház a magyar kultúra legmagasabb értékű közkincse, a nemzeti tradíciók ápolója, a tiszta magyar beszéd forrása és a magyar színművészet legnemesebb kibontakozása kell, hogy legyen. A Nemzeti Színház kérdése már régóta hánykolódik a magyar nyilvánosság vizein, mert azt az álláspontot, hogy a magyar Nemzeti Színház ügyét kitűnően vezetik, olyan kitűnő irodalmi férfiak nem tudták magukévá tenni évek során át, mint Herczeg Ferenc,2 Szász Károly,3 Pékár Gyula,4 Harsányi Kálmán,5 akik mindnyájan erős kritikával illették a Nemzeti Színház vezetését. 1 Turchányi Egont a következőképpen mutatta be az országgyűlési almanach: „Óhajon, Bars vármegyében született, 1894. augusztus 19-én; a Divék-nemzetséghez tartozó egyik legősibb magyar család sarja. Középiskoláit Érsekújváron, felsőbb tanulmányait a Pázmáneum növendékeként a bécsi egyetem teológiai fakultásán végezte. 1916-ban pappá szentelték, s ezóta Budapesten működik hivatásának különböző munkaterein és 1919 óta a nemzeti társadalmi életben is. Egy időben sokat szerepelt az Ébredő Magyarok Egyesületében s általában szélsőjobboldali radikalizmusáról volt ismeretes. Korábbi választásokon mint fajvédőjelölt lépett fel. 1921-ben alkalma volt Mussolinival találkoznia, s ekkor összeköttetést létesített a fascista tábor s a magyar társadalmi szervezetek között. A társadalmi mozgalmakban szervező erejével tűnt fel: a Szent Imre Jubiláris Év alatt, mint a jubileum rendezőségének főtitkára, e téren valóban nagyszabású és nagysikerű munkát végzett. Eszméit tollal is szolgálja: hazai és külföldi napilapokban és folyóiratokban számos magvas cikke és tanulmánya jelent meg. Az 1931. évi választásokon a tabi kerület mandátumát hódította el az egységespárttól, pártonkívüli keresztény ellenzéki programmal. A Házban első felszólalásakor heves konfliktusba keveredett Klebelsberg Kunó gróf akkori közoktatásügyi és Scitovszky Béla akkori belügyminiszterrel - ezt a konfliktust azonban lovagias szellemű nyilatkozatokkal oldotta meg.” (Magyar országgyűlési almanach. Ötszáz magyar élet, 1931-1936. Szerk.: Lengyel László és Vidor Gyula. Budapest, Globus Nyomdai Műintézet, 1931, 302-303.) 2 Herczeg Ferenc (Versec, 1863. szept. 27.-Bp„ 1954. febr. 24.): író. A század eleji és a két világháború közötti kor konzervatív irodalmának vezéralakja. 3 Szász Károly (Szabadszállás, 1865. nov. ll.-Bp., 1950. márc. 21.): politikus, író, kritikus. Az irodalomban konzervatív elveket hirdetett. Beválasztották az Országos Színházművészeti Tanácsba (1920-1922). 4 Pékár Gyula (Debrecen, 1867. nov. 8.-Bp., 1937. aug. 19.): író, politikus. Jogot végzett, de bírói pályáját hamarosan elhagyta az irodalom kedvéért. A hivatalos kultúrpolitika reprezentatív képviselője, termékeny, de jelentéktelen író volt. 5 Harsányi Kálmán (Mezőkövesd, 1876. dec. l.-Bp„ 1929. máj. 31.): költő, drámaíró, kritikus. A Nemzeti Színházhoz 1905-ben benyújtotta Ellák című történelmi drámáját, melyet csak 1923-ban, átdolgozás után mutattak be. Kritikáiban mély elemzést adott a színészek munkájáról. 106
