Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
giesült párlatuknak; amelyeknek az érzelmileg lekötött feleség nem tudta s nem is akarta alávetni magát. Ha most tovább folytatnánk a nyomozást, felfedhetnénk az érzelmek búvópatakját A befejezetlen mondat történéseiben: Lőrinc reménytelen kávéházi várakozásaiban, Krausz Évi praktikájában, hogy Lőrinc ágyába játssza — vigasztalásul — barátnőjét, a butuska Kocsomillát. Ám maradjunk a földön, a feljegyzés említette Zsuzsánál, aki nem más, mint az 1928 nyarán megismert Thury Zsuzsa. Nem volt ez olyan reménytelen kapcsolat, mint a regénybeli Kocsomilláé. Volt benne derű és napfény, s nemcsak abban a régi és viszonylag rövid utazásban. Az írónő számunkra készített visszaemlékezéseiből az is kiderül, hogy románcuk a párizsi ösztöndíjat követően itthon is folytatódott. íme: „A Váci utcán találkoztam Déry Tiborral. Örültünk egymásnak, mint réges-régi barátok. Törődött velem, színházba vitt; a Belvárosi Színház egyik főpróbájának szünetében bemutatta Illyés Gyulát, s ő is barátom lett. Illyés akkor a Farkasréten lakott, felesége Juvancz Muca volt, nővérem volt osztályfőnökének lánya. Tiborral gyakran töltöttünk náluk egész napokat, délután sétáltunk, egy hegyi vendéglőben borozás, éneklés, Gyuszi a taktust ütötte ujjával az asztal lapján. Az erdélyi orvostól szinte naponta kaptam levelet, menekülésszerű távozásom megzavarta pontosan kidolgozott munkatervét. (Három esztendeig Európa nagyhírű professzorai mellett képezte át magát vidéki körorvosból szív és tüdő szakorvossá.) Rendkívüli akaraterejével szemben gyenge voltam, harmadszor tértem vissza Párizsba.” Mikor lehetett ez? 1929-ben vagy egy évvel később? Netán 1931-ben? Az emlékezésből nem hámozható ki. Ám az alábbiak vitán felül állnak: 1931-ben Kuncz Aladár, az Erdélyi Helikon szerkesztője (nagybetegen) Budapestre jött, hogy (kivizsgáltatása mellett) utódot keressen a kolozsvári Ellenzék című napilaptól megváló Hunyady Sándor helyére. Az Est-lapok Mikes Lajosa Thury Zsuzsát ajánlotta, aki 1931 szeptemberében elfoglalta azt. S a következő hónapokban a Párizsban megismert orvossal is házasságot kötöttek. Tegyük rögtön hozzá: ami azonban nem bizonyult tartósnak. (Lásd Thury Zsuzsa emlékirat-részleteit házasságáról és az Ellenzék szerkesztőségében eltöltött kolozsvári évekről — Emlékeim, otthonaim, in Budapest, 1977. szept., 9- sz., valamint Barátok és ellenfelek, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974.) 1936 tavaszán, a már kitűzött válóper előtt Thury Zsuzsát ismét Budapesten találjuk. Újra találkozott Déry Tiborral, aki jó szívvel gondolt a feldafingi és a hazai szép napokra, s szívesen fogadta a közeledést, hiszen mindketten rászorultak a vigaszra. Már csak az alábbi nyolc levél színfalait kell felállítanunk, amelyek annál érdekesebbek, mivel egyben egy novella megszületésének is kellékei. 1936. május 11-én a pásztói csatlakozásra várva Thury Zsuzsa a hatvani vasútállomásról tájékoztatja Tibort, hogyan jöhet utána a mátraszőlősi panzióba. A címzett hamarosan meg is érkezik, de nemigen tudnak kettesben maradni. Egy hangos dzsentri társaságban találják magukat. Egyszer-kétszer el tudnak ugyan különülni, gyalog és lovas kocsis kirándulásokat téve a Mátrába, de a hétvégi dáridót követően, 28
