Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Függelék
a szárazföldbe, mintha csak az óceán ezer nyelvét öltögetné. A rengeteg hosszúkás öbölcsatorna természetesen jelentékenyen meghosszabbítja a partvonalat, úgyhogy a Skan- dináv-félsziget nyugati oldala, mely egyébként a 2000 km hosszúságot sem éri el, a fjordok következtében majdnem 13 000 km-re hosszabbodik meg. Számtalan szikla áll őrt a fjordok bejáratánál, kétoldalt pedig égbenyúló sziklafalak meredeznek, de minduntalan meg-megszakadnak, hogy utat engedjenek egy oldalágnak, úgyhogy a zegzugos öböl ezerfelé ágazó mellékcsatornáival olyan, mint valami dúslombú fa. A sziklák alakjának dús cizelláltsága, a csatornák változatos alakzatai a természet formanyelvének kimeríthetetlen szépségéről tanúskodnak, s ez avatja a fjordoktól megszaggatott tengerpartot olyan látvánnyá, amit nem egyhamar felejt el az ember. Meredek hegyek közé, magas fennsíkokba ékelődnek a fjordok, és több száz méter magas sziklafalak között kanyarognak tova, sőt nem ritkák az olyanok sem, melyeket ezer méternél magasabb sziklabástya szegélyez. A Lyre-fjord, melyet Victor Hugo is megénekelt a Tenger munkásaiban, 73 km-nyire hasít a szárazföld testébe, szélessége alig több, mint fél kilométer, de kétoldalt 1000-1100 méter magas falak övezik. Bergentől délre, a Hardanger- fjord a parttól 4 km távolságban már 1600 m-nél magasabb sziklaperem között kanyarog. Keskeny és szédítően mély szakadék a legtöbb fjord, valóságos sikátor, melynek égbenyúló fekete falai szinte elfogják a napfényt, és az utas, feltekintve, nyomasztóan érzi maga fölé magasodni a sziklabástyák komor feketeségét. Nem csoda, hogy a régi hajósok, mikor óvatosan végigportyáztak ezeken a sötét vízi-útvesztőkön, minden fordulónál valami ijesztő tengeri rém felbukkanását várták. A környező sziklás, kopár magasföldek, a fjeldek, olykor firnmezőkkel vagy gleccserekkel vannak borítva, sokszor pedig patakok, folyók rohannak végig rajtuk, hogy a meredek szélére érve, hatalmas vízeséssé változva, szédítő ívben és mennydörgő zúgással a tengerbe zuhanjanak. De a fjord csak látszólag olyan barátságtalan; legtöbbje nyugodt, biztos réve a hajóknak, melyek a hosszú, kanyargós csatornákon mélyen behatolnak a kontinens belsejébe. Mélysége vetekszik magasságával; bejárata rendszerint sekélyebb, hanem befelé rohamosan mélyül; a Hardanger-fjordon 800, a Sogne-fjordon pedig 1200 m mélységben éri el a mérőón a sziklafeneket. Szépségében és alakzatainak kifogyhatatlan változatosságában a világ egyetlen fjord- vidéke sem vetekedhetik a norvégiaival, legfeljebb a Ferenc József-föld, a Shetland- és Feröer-szigetek. Izland, Grönland nyugati része, Labrador és az észak-amerikai kontinensnek a kanadai Vancouver-szigetektől a Bering-szorosig terjedő része közelíti meg gazdag parttagozódásával. De már délebbre egyhangúbbakká válnak a szárazföldek körvonalai; csak Bretagne-ban és a Földközi-tenger egyes helyein bukkanunk olyan beszögellésekre, melyek halványan emlékeztetnek az északi fjordvilágra. Még délibb szélességeken már csak Dél-Amerika legdélibb csücskének nyugati oldalán, a Chiloé- szigettől a Horn-fokig fordulnak elő fjordokkal csipkézett partvonulatok. Mi hozta létre a fjordokat? És mi az oka annak, hogy csak a legészakibb és a legdélibb tájakon találjuk meg a tengerpartnak ezt a bizarr szaggatottságát? Kétségkívül csak valami huzamos ideig ható, rendkívüli geológiai erő törhetett ilyen zegzugos 284
