Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Az orvosi felszerelés (röntgen, fogorvosi gépek stb.), ha könnyen el nem mozdíthatók, a lakásban maradnak, azonban sértetlenségükért a zsidó tulajdonos személyében felelős. Az értéktárgyak megsemmisítése, megcsonkítása, elrejtése, a leraktározási kötelezettség alól bármi módon megkísérelt elvonása, vagy az ezekben való közreműködés, segédkezés a legszigorúbb megtorló eljárást vonja maga után. Budapest, 1944. évi november hó, kézbesítés napja. Miniszteri biztos A fővárosi gettóról írt beszámolók közül kiemeljük Tarján Vilmos A bedeszkázott riporter című füzetét (lásd 842. levél). 1944-re már nem volt a New York kávéház tulajdonosa, s azt a befolyását is elvesztette, amellyel elkerülhette volna sorsát. Az említett visszaemlékezés megjelentetését ugyan már 1945-ben bejelentette a Müller Károly Könyvkiadó, viszont csak 2007-ben jutott nyomdafestékhez, lásd BÚZA Péter, Tarján Vili utolsó dobása, in Budapest, 2007. jan., 1. sz., 10—13. Déry és a Mama nem hajtották végre az idézett felhívást. Az Árpád utcai lakást elhagyták ugyan, de a közösbe költözést nem vállalták. Naponta-hetente új és új menedéket kerestek. Egy véletlen Déryt összehozta a Gyűjtőfogházban megismert Demény Pállal, aki ekkor nagy erővel szervezte a polgári ellenállást. Az üldözöttek tucatjainak az elhelyezéséről (és élelmezéséről) gondoskodott, illegális nyomdát rendezett be, amely hamis igazolványok és okmányok (üres keresztlevelek) készítését végezte. E munkába szerzőnket is bevonta, aki jelentős összegeket teremtett elő a fenti akciókhoz, s nemegyszer maga is vállalkozott a nyomtatványok célba juttatására. (A nyilas uralom hónapjairól lásd Emlékek az alvilágból, in Botiad, 1. k., 74-146.) Másrészről Demény is segítségére volt a sűrű lakásváltoztatásokban; amelyekben - tegyük hozzá - Paula és családja mindvégig közreműködött. (A kor megpróbáltatásaihoz lásd még az ítélet nincs Nyilas kalandok című fejezetét.) A leírtak kapcsán többedszer térünk vissza Déry kártyaadósságaira. Nem kétséges, voltak ilyenek is, de nem tartjuk kizártnak, hogy ezekben az emberpróbáló időkben kártyával, a kártyaadósság indoklásával teremtette elő Demény Pál számára az életmentő összegeket. (Vas István említi, hogy 1944 nyarán Márai Sándortól Déry kerek 2000 pengőt vasalt be minden különösebb indokolás nélkül; Cserépfalvi Imre pedig évtizedekkel később reklamált rajta egy ugyancsak 1944 nyarán igénybe vett 5000 pen- gőnyi összeget. Lásd Vas István, Azután, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1900, 2. k., 261, valamint Cserépfalvi 1973. jún. 4-i keltezésű levelét.) A kialakult helyzeten sokat változtatott Szilasi Vilmos következő távirata s az abban jelzett intézkedés. 264