Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
943. IV. 1. Kedves Déry Tibor, régóta készülök írni Magának, de lehetetlen volt. Elég, ha megemlítem, hogy különböző bevonulási és hasonló okok miatt napi 12 órát tanítottam. Most már elrendeződtek annyira a dolgok, hogy szabadon lélegzem a napi 8 órai tanítással. Azt hiszem, csak ezzel az emberfeletti munkával magyarázható nyugodtságom, amellyel elviselem azt a tényt, hogy Ernőről három hónapja nem tudok semmit. Szerencse, hogy nincs időm sokat gondolkozni, mert nem bírnám ki. Annyit tudok, hogy Voronyezstől idejében eljöttek. De már azt nem, hol van. Csak a megbetegedettekről és meghaltakról jönnek néha hírek. Ijesztően szaporodik a számuk. Pusztít köztük a kiütéses tífusz. Sajnáltam, hogy Paula nem mellettünk döntött. Bizonyára jobbnak találták a miskolci megoldást, pedig akkor még minden volt itt bőven. Ma már nincs. Talán kár volt nem kihasználni. Használt-e Paulának a pihenés? Ha nyáron akarnak jönni ide, csak jelentsék egy levlapon. Akkor már a gyerek sem lesz nálam, s remélhetőleg be fog állani a bőség. A tavaszokat nehéz kihúzni. Nagy kíváncsian vágom fel a Magyar Csillag számait, gondolva, most teljesíti I. Gy. egyéves ígéretét. Sajnos, neki még korai. Csak azt nem értem, miért adta szeptemberben még írásba is szóbeli ígéretét? Miért írja, ha tőle függne? Mi jámbor vidékiek is tudjuk, hogy csak tőle függ. Sajnálom tervem meghiúsulását, kár, hogy Ernőt nem villanyozhatom fel egy kis erkölcsi sikerrel (hiszen nem más),1 de mégsem fordulok hozzá, mert Ernő az eddigi, Magához írt első levelemért is nagyon haragudna. Igaza is van. Ernő megkérdezte I. Gy.-tól, akadály-e zsidó volta. Azt mondta: „Nem. Miért ne maga legyen benne a 6%-ban. Ennyit mondhatok.” Mikor Ernő ezt elmesélte 1-2 pesti barátunknak, azok előre megmondták, ne higgyen neki. Ernő túlzott jóhiszeműségében és igazságszeretetében összeveszett mindenkivel! Ez fog fájni szegénynek, ha hazajön, mert ő hitt. Júniusban azzal ment el, legkésőbb szeptemberben I. Gy. teljesíti ígéretét. Elvárom Magától kedves Déry, hogy nem említ barátjának semmit, mert ez csak ingerelné, makaccsá tenné, s ezt nem akarom. Csak éppen kipanaszolom magam, talán Ernő helyett is, mással itt úgysem beszélhetek. Közben Salamon László,2 kolozsvári poéta, mindenütt látható. Nagyon félek, hogy szegény Ernővel tévesztik össze. Salamon — és erdélyi, könnyen megy. Ez nagyobb sérelem Ernőn, mint ha agyonhallgatnák. Hogy van? Dolgozik? Vajon Ernő írt-e oda? Jó felettesei voltak, hátha engedték. 10 hónapja, hogy elment. Egyik társa megsebesülve hazajött; meséli, hogy magányos volt (ősz idejéről számolt be), sokat ült egyedül, ha szabad idejük volt. Ez nem jó. Pajta kívül nem volt ott írástudó ember. Ha parasztok vagy napszámosok lettek volna vele, inkább megtalálta volna közéjük az utat, mint a gyárosok és bankárok közé, akikkel együtt elment. Banális, de a szívem szakad meg, ha rágondolok. Még szerencse, hogy egy pár könyvet vitt. Egész úton (1200 km-t gyalogoltak 50°-os melegben) veszekedtek vele, dobja el a könyveit. Mások téli holmit, hátizsákot elhajítottak, mert nem bírták cipelni, de ő nem akart megválni a könyveitől. Úgy beszélték el nekem a szabadságra hazajött katonák ezt, mint egy őrült érthetetlen cselekedeteit. Gúnyolódtak, csúfolódtak. Csodáiig
