Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
' Déry minden bizonnyal néhány kisebb, névtelenül vagy álnéven közölhető írását ajánlotta fel, s ő talán át is vett belőlük néhányat. Figyelmesen átnéztük az Esti Kurír 1941 októbere és 1942 áprilisa közti számait, de nem sok sikerrel. Se név, se álnév. Csupán egy-két aláíratlan cikkecske szerzősége jöhetne szóba: talán egy Röntgenről szóló megemlékezés (Déry nemrég fordította életrajzát), s némi fenntartással egy villamosozással kapcsolatos pillanatkép (a Pester Uoydbzn közölt A villamoson párhuzama alapján). Szövegeiket kötetünk Függelékében közöljük. 1942. dec. 12.<Visszatérve a szélesebb társadalmi vonatkozásokra, szólnunk kell az ellenkező oldalról is. A háborús veszteségek kiváltotta enyhülés csak nagyon részleges és esetleges volt. 1942—1943 fordulóján - a szovjet hadseregtől elszenvedett nagy, hadműveleti csapások ellenére — mind hangosabbá és agresszívabbá vált a hazai jobboldal. Erősödött a német horogkereszt példáját követő nyilaskereszt mozgalom, nyíltan hangoztatva német kötődéseit. Ezzel párhuzamosan növekedett a „zsidótlanítás” programjának, illetve életbeléptetésének a követelése. E jobboldali propaganda egyik megalapozója, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály ekkor jelentette meg fő művét A zsidókérdés Magyarországon címmel (alcíme A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben), amely függelékként közölte a zsidó származású írók és újságírók névsorát. (Déry neve is szerepelt benne.) Hosz- szabb ismertetés helyett idézünk egy bekezdésnyit a Tanulságoknak nevezett összefoglalójából: „4. A közkönyvtárakból (az iskolai és egyesületi könyvtárakból is) a zsidó szerzők művei eltávolítandók. Zsidó művek csak a tudományos kutatás részére, a nagyközönség számára hozzá nem férhető módon őrizendők meg. Úgy ezek, mint az esetleg még könyvárusi fogalomban meghagyott zsidó munkák már külső címlapjukon feltűnő módon, hatóságilag megjelölendők: »Zsidó könyv!«” Fölösleges folytatni. 842. TARJÁN VILMOS - D. T.-NEK 1943. jan. 14. Az alábbi üzenet viszont szinte egészen bizonyosan kártyával, pontosabban kártyaadóssággal kapcsolatos. Ne szépítsük! Tarján Vilmos (1881-1947) személye erre a garancia. A hajdan zseniálisan tájékozódó rendőrségi riporter (Kun Béla és a többi kommunista vezér megveretéséről például 1919 márciusában olyan mozgósító beszámolót készített, hogy sokak szerint ez nyitotta meg az utat a Tanácsköztársaság előtt) ugyanis szenvedélyes kártyás és lóversenyző volt. A húszas évektől a New York kávéház tulajdonosa. (Lásd még a 859. levél előtt.) 244
