Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
A legváratlanabb, és joggal állíthatjuk, a legmegdöbbentőbb azonban az „örültem volna, ha megírod, hogy gyereked van, és boldog vagy vele, és nem csak azt közlöd, hogy elveszítetted” bejelentése. Teljesen új kérdés Déry életrajzában, s jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk magyarázni. Beláthatatlan mélységek, amelyek azt sejtetik, hogy e több mint fél évtizedben a fordításokkal és az élet csip-csup apróságaival teli levelek inkább elfedik, semmint feltárják a tényleges gondokat és konfliktusokat. Brissago, 1941■ okt. 11. Drága öregem! Szeptemberi levelednek nagyon örültem, megszólaltatta bennem a régi hangot, amely közöttünk volt, és meleg lett a szívem tóle. Csak tudnék valamit az életedről, most sem írsz semmit, pedig legalább azt megírhatnád, hogy mit dolgozol. Különben ez volt az oka, hogy tényleg, először életemben, komolyan haragudtam rád, és azért nem feleltem hosszú leveledre. Csak egy alkalom van, hogy írsz valamit életedről, amikor pénzre van szükséged. Örültem volna, ha megírod, hogy gyereked van, és boldog vagy vele, és nem csak azt közlöd, hogy elveszítetted. Rendkívül borzasztó kellemetlenül érintett, hogy B. Lacival, úgyszólván tanúként, aláírattad a levelet. Vagy van benned bizalmam, vagy nincs, és ha nem volna, úgy bármilyen tanútétel nem használna. Ha meggondolod, akkor biztosan a te érzésed is az lesz, hogy csúnya dolog volt. Még mást is akartam írni neked erről a levélről, de most már annyi idő múlt el közben, hogy nincs értelme. Talán majd egyszer beszélünk erről, de az sem valószínű, mert ha isten segítségével megint találkozunk, úgy fogunk egymásnak örülni, hogy elfelejtünk mindent, ami közben történt. Nehéz lett az élet és kilátástalan. Igazán jó nemigen jöhet. Jövő héten megint Portugáliába kell mennünk. Először nagyon örültem az utazásnak, jó volt kikerülni, új világot látni. Vili először is csak kedvetlenül ment, és most egyikünk sem megy örömmel. Nem nekünk való az ottani élet, és az emberek, akikkel dolgunk van, éppen olyanok, akiket mindig csak kikerültünk. Kérdezheted, hogy miért megyünk. Tulajdonképpen csak azért, hogy legyen egy egérlukunk, vagy egy nyitott kapunk, ha erre szükség volna. Jó nyarunk volt az idén. Július és augusztus gyönyörű volt, és különösen élveztük az egyedüllétet a házban, cseléd nélkül. Szeptember kissé mozgalmas volt, lakóvendégek, látogatók. Néha jön valaki, akit hozzánk tartozónak érzünk, de ilyen kevés van, általában túl izoláltan élünk, és néha nagyon bánom, hogy idejöttünk. Akárhogyan, még mindig azt hiszem, hogy jobb lett volna mindkettőnk számára hazamenni. Viszont a jelen körülményekben mégiscsak egy kívánságunk van, hogy itt kiböjtölhessük a háború végét. Hány év lesz még? Drága öregem, születésnapodon meleg szívvel ölellek, és főleg azt kívánom, hogy nemsokára megint találkozhassunk nyugodtabb időkben. Lilid 1937. aug. 5A----->1943. okt. 9. 235
