Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Az előttünk álló időszakban ugyanis váratlanul áradni kezdtek a fordítási megbízások, amelyek szabályosan átalakították írónk életvitelét. Ismét „kivonult”, mint saját műveinek a fogalmazása idején. Csakhogy most nem Dubrovnikba vagy Mallorcába; meg kellett elégednie az Árpád utcával szomszédos Florence vagy Unió kávéházakkal, amelyek csendesebb zugaiban végezte délelőtti és délutáni penzumait egy-egy fekete mellett. Tudomást sem igen véve a külvilágról, a szovjet—finn konfliktusról, a finnek hősi helytállásáról vagy az 1940 tavaszán Nyugat-Európában kibontakozó villámháborúról; a különféle fegyvernemek — tüzérség, páncélosok, gyalogság és légierő — koncentrált bevetéséről, amelyre nem volt eddig példa a hadtörténelemben, s amely ellenállhatatlanul hatolt be az ellenfél területére — „mint vajba a kés", a náci propagandaminiszter, Goebbels hírhedt kifejezését használva. Dánia, Hollandia, Norvégia, Franciaország - hónapok alatt - a támadók lábai előtt hevertek. S észrevétlenül suhantak el Déry fölött a hadihelyzet honi következményei is: a hústalan napok bevezetése a közétkeztetésben, a cukor és a zsír kereskedelmi forgalmának korlátozása, majd a jegyrendszer bevezetése (ennek értelmében személyenként havi egy-egy kilóra csökkentve a fogyasztást — 1941 áprilisában pedig ennek negyedére). Jelzők helyett elég, ha számokat idézünk: az elvonulás e nyolc hónapja alatt öt vaskos kötet készült el, közel százívnyi terjedelemben, beleértve e készültségbe a fordítások legépeltetését és a szedések korrektúráját. Ebbe az ütembe természetesen nemcsak Déry gyors keze, hanem a fordításra váró alkotások minősége is belejátszott: kivétel nélkül bestsellerek voltak, nem kellett szövegükkel bajlódnia. A sort Louis Bromfield nosztalgikus kötete, A farm nyitotta. Az 1851-ben kezdődő történet Közép-Amerika, Ohio megszelídítésének, termővé tételének az eposza, amely a dédunokák szemével szépíti meg az angol, a skót és holland származású úttörők küzdelmeit. A több mint száz szereplőt megmozgató mű érzelmi felhangjai nem hagynak kétséget Bromfield személyes érintettségéről. (Életrajzából ismert: bestsellereinek hasznát egy mintafarm létesítésébe és fenntartásába fektette.) Az óhazát képviselő Archibald Joseph Cronin egy gyengébb alkotásával gyarapítja a repertoárt. A II. kórterem — mint címe is mutatja — egy klinika világába visz, amelyben minden esemény és visszhangja a megszokottnál nagyobb hangsúllyal jelenik meg. Az itt is felmerülő szakmai ellentéteket és érzelmi konfliktusokat az író köny- nyedén és elegánsan bontja ki. Ám megmarad a felületen és enged a rutinnak. (A kötet nyomába se ér Cronin nagy világsikereinek, mint A mennyország kulcsa, a Réztábla a kapu alatt vagy az Ezt látják a csillagok.) Majd egy háromkötetes monstrum következik. Szerzője Vardis Fischer, egy kevésbé ismert név, akit művének, A prófétának a témája emelt az amerikai könyvpiac sikerlistáinak élére. A regény és a krónika keverékeként jellemezhető történelmi pannó, amely az 1820-at követő fél évszázadot íveli át, a mormon egyház születését és megszilárdulását örökíti meg, Joseph Smith első látomásától a szekta üldöztetésein és belső 209
