Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
643. D. T. - VÉRTES GYÖRGYNEK 1936. márc. 13. Vértes György úrnak Budapest, Vilma királyné út 3 9. Igen tisztelt Uram! A rend kedvéért igazolom utolsó, márc. 4-i levelem óta történteket. Igazolom márc. 5-i telef. beszélgetésünket, amelynek folyamán Ón visszautasította a további együttműködésre vonatkozó ajánlatomat azzal, bogy egyedül kívánja tovább szerkeszteni a lapot. Igazolom három nappal később érkezett levelét, amelyben újra felajánlja nekem a szerkesztést. Igazolom aznapi telefonbeszélgetésünket, amelynek folyamán felhívtam figyelmét különböző aggályaimra, éspedig: 1. A márc. 5-i elhatározása után — amelyről nem tudhattam, hogy megfogja változtatni — az általam gyűjtött kéziratokat visszaadtam. Nehéz és kínos lenne azokat újra elkérni, az írók bizalmatlanok lettek a lappal szemben. 2. Az Ón által ajánlott szerkesztőbizottságot nem tartottam teljesen alkalmasnak. 3. Az Ón által egyedül összeválogatott s tudtom nélkül már nyomdába adott, általam nem ismert anyagra nézve természetesen fenntartottam jóváhagyásomat. Mindemellett közöltem, hogy szívesen rendelkezésére állok újabb tárgyalásra, amelyet Ón - minthogy el kellett utaznia - három nappal elhalasztott. Ez alatt az idő alatt azonban ón elkezdte kinyomtatni a lapot, úgyhogy márc. 10-i találkozásunkon a köv. helyzet alakult ki: Én az Ón által nyomdába adott anyagot, bármilyen szívesen jutnék is Ónnel megállapodásra, nem fogadhattam el, mert abban részben meggyőződésemmel ellenkező, részben, véleményem szerint, nívótlan munkák vannak, de főképp, mert az anyagot egész összetételében alkalmatlannak találtam arra a célra, amelynek érdekében a lap expressis verbis alakult. Azt az ajánlatomat, hogy új anyag bevonásával alakítsuk át ezt a 2. számot, Ón visszautasította azzal, hogy a lap részben már nyomás alatt van, részben megjelenését nem szabad tovább késleltetni. így számomra nem maradt más hátra - bármily kevéssé szívesen teszem is mint hogy lemondjak a további közös szerkesztésről. Ezt az elhatározásomat nagyban befolyásolta az a sajnálatos körülmény is, hogy Ón a kettőnk egyenetlenségét, amelyet én utolsó pillanatig gondosan titokban tartottam, idő előtt közölte az írókkal (többek között még személyes barátaim, pl. Németh Andor is Öntől tudta meg), úgyhogy ezek meghökkentek, bizalmatlanokká váltak, egyik-másik kéziratát is visszakérte. Ez a továbbiakban rendkívül megnehezítette volna munkámat, s elrontotta azt a lélektanilag kedvező helyzetet, amelyben a lap elindult. 19
