Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Gide-nek, igen helyesen, a következő az álláspontja: Miután itt egy olyan műről van szó, mely, mint ahogy megérttettem vele, egészen rendkívüli jelentőségű (volt pofám azt mondani neki, hogy ugyanolyan élménye volna, ha olvasni tudná, mint annak idején, mikor Proust a kezébe került), azt felelte, hogy mindent el fog követni, hogy a regényedet megjelentesse. Éspedig: azonnal ír Svájcba Opprechtnek a német kiadás érdekében. Ami pedig a francia kiadását illeti, azt ajánlja, küldjél be önálló részleteket, amiket itt lefordíttat és lenyomat az NRF-ben. (Azt hiszem, elsősorban az öreg színésznőt küldd el nekem, mert abban maradtunk, hogy én juttatom el Áronhoz, illetve Cremieux-höz, aki az ilyesmik felett dönt, a szövegeket, valamint a fiatal lány arcképét és talán azt a bizonyos kisregényt, a tomatanárnőét.)1 Tudniillik ha itt már megjelent valamid, vagyis sikerül rád, mint a francia irodalom felfedezettjére felhívni a figyelmet, minden könnyebben megoldható, főleg a megélhetésed kérdése, mely őt felette aggasztja. Erre minduntalan visszatért, mert én úgy értelmeztem, hogy éppen ez az a pont, amelyen minden jóakarata mellett sem tud segíteni, nyilván azért sem, mert a te esetedben másról van szó, mint valami hirtelen szükségről és egyszeri segítségnyújtásról. Megbízott mindenesetre azzal, hogy írjam meg neked, hogy egy pillanatra se érezd elhanyagolva magadat, ő nem nyugszik addig, amíg nem oldja meg a kérdésedet. Amennyiben természetesen életbevágó fontosságú volna a számodra, hogy vízumot kapj, bizonyára kezébe veszi a dolgot, ha erre újra megkérem, de nagyon pesszimisztikusan beszélt a hatóságokról, amelyek egyre több nehézséget támasztanak a beutazási és tartózkodási engedélyek kiadása körül. A fő dolog most az - azt hiszem, a te szemedben is -, hogy kijöjjön a regény. Ennek pedig most már komoly chance-ai vannak. Ezek után nyugodtan írhatsz Gide-nek, a legnagyobb érdeklődéssel várja értesítéseidet. A szövegeket pedig küldd el, mindazt, ami németre le van már fordítva, németül is, mert így gyorsabban olvassák el, mint ha ki kell várni a fordítást. Magamról újat nem írhatok, most már rendszeresen dolgozom. Hogy mi jön ki belőle, az persze még a jövendő titka. Édesanyádnak kezeit csókolom, sokszor üdvözlöm Böskét és Gyurit,2 téged pedig ölellek: Bandi V 28. Édes Tiborkám, képzelheted, mennyi drukkolnivalóm van most már: Bandiért már azóta drukkolok, amióta itt vagyunk, hogy sikerüljenek a dolgai, és most kezdek érted is drukkolni. Csakhogy én roppant optimista vagyok, és nem is tudom úgy elképzelni, hogy ne sikerüljön. Már látlak benneteket őszszel mint két újonnan felfedezett francia írót feszíteni itt Párizsban, a kirakatok tele vannak a könyveitekkel, és a lapok, félretéve minden politikát és egyéb butaságot, a vezércikktől kezdve csak a ti könyveiteket méltatják. Egyelőre ismerőseim és barátaim közül csak Koestler könyve díszíti a párizsi kirakatokat, de ez is büszkeséggel tölt el. 196
