Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Jól tudom, az a tény, hogy bebörtönöztek, nem jegeim Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy az On könyvének lefordításával én saját számlámra vállaltam a kockázatot, és semmiképp sem tekintem ezt a tényt jogcímnek az On barátságára. Sőt szégyellem, hogy beszélnem kell erről Önnel, és csak hónapokig tartó habozás után, és mert nem látok más módot rá, hogy kilábaljak az ügyből nem marad más dolog semmi más, amit tehetnék. (Nincsenek francia barátaim.) Van azért egy dolog tényező, amelyik felbátorít és megkönnyíti nekem bátorságot ad hozzá, hogy így megalázkodjam, s ez a nagy tisztelet és rokonszenv, amelyet az [ön] alkotás iránt érzek. Azt hiszem, sőt remélem is hogy ezzel rejti értés a tisztelettel magában rejti vele jár a kölcsönösség lehetősége, és inkább ez a gondolat, semmint az a tény, hogy néhány levelet váltottam Önnel lefordítottam a könyvét, bátorít e kínos lépésre. Október 18-a - az ítélet napja - után hirtelen megszűnt minden létfenntartási és munkalehetőségem. Hogy egy példát mondjak: annak a regénynek [tárca] a megjelentetését, amelyet [én] folyamatosan publikáltam a E L -ben' beszüntették és helyette-, beszüntették elítéltetésem másnapján. (Mellékelve az újság közleménye.) Fdső Főképpen [franciául] külföldi művek fordításával keresem a kenyeremet. Azóta a kiadók nem mernek munkát adni, az újságok és a képeslapok nem közlik írásaimat. A tetejébe még tstdó'zsidó származású zsidó vagyok. Mondanom sem kell, hogy mint ettek politikai elítéltek és már rendőri felügyelet alatt állók csukhatnak bírósági ítélet nélkül és egyik napról a másikra koncentrációs táborba csukhatnak, nagyon hasonlóba azokhoz a- németországi, amelyeket Ón hírből már bizonyára ismer. El kell tehát utaznom. Anyámmal élek És itt jön, amit kérek Öntől: tudna-e segítsen nekem munkát találni hazájában — vagy bármely más európai országban. Sajnos, nem tudja valami sok mindenhez értek írói mesterségemen felül, és már 45 éves vagyok. Mindamellett beszélek és írok tökéletesen németül, Kedves uram. Nem tudom, értesült-e róla, hegy elítéltek és én tűrhetően beszélek franciául és olaszul, egy k értek angolul és szükség esetén spanyolul. Vük Minthogy dolgoztam egészen kora ifjúságomban hat vagy hét évig egy nagy iparvállalatnál, némi tapasztalatom ezen a téren is van. Ami írói mesterségemet illeti, költő és regényíró vagyok, de mivel nagyon lassan és nagyon keservesen dolgozom, sohasem tudtam újságíróvá lenni. Inkább választom egy a legszerényebb vagy egy kissé megélhetést, mint a beestekn szellemmel ellenséges munkát. Végezetül el kell mé mondanom még Önnek, hogy idős 76 éves anyámmal éltem élek, akit nem szeretnék magára hagyni élete végső perceiben. 0 bárhová velem tart, de kicsiny járadéka birtokában maga képes gondoskodni szükségleteiről. Mit is mondjak még Önnek, uram, e levél befejezéseképpen? Talán nevetséges visszatérni arra a szerenesétl kínos érzésre, amely nyomaszt, midőn Önhöz fordulok ezzel egy Ily -súlyos kével ilyen komoly kéréssel. De lássa, uram, ámbár nagyon szerencsétlen vagyok is évek óta, azért még szeretem az életet. Amit még mindenesetre és kereken kérek Öntől, az, hogy amikor határozott időtartamra szóló vízumkérelmemet, amelyet a budapesti francia követségre nyújtok be, továbbítják majd innen a külügyminisztériumba, amely jelenleg egyedül illetékes megadni vagy elutasítani egy tizenöt napnál hosszabb időre szóló vízumot egy magyar izraelitának, szíveskedjék közbenjárni érdekemben. Értesíteni fogom Ónt a napról, amikor ezt a kérelmet továbbítja a követség. Talán egy188
