Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
764. DÉRY GYÖRGY - D. T.-NEK 1938. dec. 18. Drága Tiborkám, leveledet gondosan elolvastam, Nem kell félned attól, hogy a sok szakács elsózza a levest. Ráth-Végh dr. töröltette magát az ügyvédi kamarából, úgyhogy ő hivatalosan mint ügyvéded nem járhat már el. Gyula ajánlására Melléky Kornél dr.-ral léptem érintkezésbe. Neki igen kitűnő összeköttetései vannak, és rendkívül önfeláldozóan dolgozik ügyedben. Még egy kérvényt adtunk be a kegyelmi mellé, amiről valószínűleg értesítettek Téged. A kegyelmi kérvényed ügyében az ügyed aktái már átmentek az ügyészségből a minisztériumba, és hétfőn már valószínűleg tudunk valamit. Saigi dr.' is állandóan eljár az ügyedben, és illetékes helyen ő is minden befolyását latba vetette, hogy azt kedvezően intézzék el. Mjelléky] röviden csak annyit mondott, hogy illetékes helyen beszélt érdekedben. Attól, hogy túl sok ember külön dolgozik, nem kell félned, mert minél többen kérik a kedvező elintézést, annál kedvezőbb benyomást kelt az illetékes hatóságoknál. Én személyesen beszéltem a főügyészhelyettes úrral, és úgy érzem, igen nagy jóindulattal viseltetik. Ölellek, drágám, sokszor Georgid A fogalmazó úr azt mondja, hogy nem kapta még meg a kérelmedet munkabeosztásra. ' Dr. Saigi István — ügyvéd, lásd 751. levél, 5. jegyz. 1938. dec. 12.G- ->1938. dec. 24. 765. FRISS ENDRE - D. T.-NEK 1938. dec. 19. OH XII. 19. hétfő Kedves Uram! Hadd kezdjem azzal, hogy egy érdektelen látogatóm (Mons. Influensa) arra kényszerített, hogy 7-8 napon át vele foglalkozzam. így történhetett, hogy csupán ma tudtam Ön felől érdeklődni újólag, mikor is Gyuri közölte velem, hogy írhatok magának. Hát írok, noha szívesebben beszélgetnék, akár a Seemannban is, nem szólva egy vigasztaló karambolpartiról, amiket oly ritkán sikerül győzelemre vinnem az Ön koncentrált metódusa ellen! Ezenkívül szívesebben vívtam volna borpárbajomat Önnel, mint a házigazda Fodorral,1 aki köztudomásúlag éppen oly lyukas, mint az a hordó, amelyet Diogenész ősünk (jó, jó, lehet, hogy nem ővolt, no mindegy...). 160