Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
mert nem tudunk aludni az izgalomtól. S nagyon kérjük Önöket, hogy a fiatalasszonyt teli tüdővel vigasztalják, mert máskülönben melankóliás lesz. Remegve várja Önöket Gelléri Andor Endre, az álnok ifjú férj 1937.X. 19-én éjjel Va2-kor Gelléri, V, Alkotmány u. 18. Iß. —>1938. dec. 31. 723. SALAMON ERNŐ - D. T.-NEK 1937. okt. 21. Salamon Ernő (1912-1943) költő, munkás-őstehetség, költészetét népi balladák hangvétele színezi, s helyenként sámáni emlékeket idéz. Déry 1937 szeptemberében ismerte meg erdélyi gyalogtúráján. Kölcsönös rokon- szenv lobbant fel mindkettőjükben, Salamon megajándékozta első versesfüzetének, a Gyönyörű tonnák (1937) a dedikált példányával (Déry-hagyaték, PIM Kt. B 27.483). Hazatérve Déry mindenütt és mindenkor kiállt az őt rajongva tisztelő költő mellett. Salamon fiatal tehetségét is a munkaszolgálat pusztította el. Kedves Uram, emlékezem ígéretére. Három új verset küldök itt Önnek azzal, hogyha megfelelőeknek találja, helyezze el a Szép Szónál. Ha talál bennük értéket, gondoljon arra, hogy amióta Önnel találkoztunk, felszívódott belém minden szava, és baráti bátorítása alatt új lendületet kaptam és eddig ismeretlen - a számomra ismeretlen — munkakedvet. Befejeztem egy hatszázötven soros álomjátékot, a Korunknak adtam, következő levelemben elküldöm Önnek, hogy elolvassa, s ha kedve van, megkritizálja.' Ne vegye rossz néven, uram, de meg kell Önnek mondjam, nagy, nagy boldogságot okozott nekünk, hogy nem olyan ember Ön, mint amilyennek megismertük, hanem még gerincesebb, még szavatartóbb, még megbízhatóbban becsületes, mint szűkszavúsága és önmérséklete látni engedte. Én hálás ember vagyok, és amikor Németh Andor oly sokat jelentő, kitűnő kritikáját elolvashattam, arra gondoltam hálával és szeretettel, hogy íme Déry Tibor azt is megtette, amit nem is ígért, a legszigorúbb és legnagyobb haladó, magyar kritikust arra bírta, hogy néhány szóval eddig nem ismert magasságokba lendítsen egy vidéki költőt.1 Szeretném, ha megértené, nem hiúsági szempontok miatt örültem ennek - hiszen a magam verseit nálam jobban senki nem becsülheti —, hanem azért, mert azt éreztem ki belőle, aminek elérése életem egyetlen célja: az emberi megbecsülést. 105
