Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

A Villa Floridiana az előző levelezőlap címzésében szereplő Villa Minerva közelében állt, s tulajdonosuk ugyanaz a család volt, így a címzésekben váltakozva szerepelnek.

1928. okt. 16.<----->1928. okt. 30.

LM 161. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1928. okt. 30.

Kivételesen idézünk egy bekezdést a Mamának írt 1928. október 30-i beszámolóból, amely részletesen leírja a Villa Floridianában kibontakozó alkotómunka egy napját:

„Egy bete, amióta itt »lakom«, az életem olyan monotóniában telik, amely valószínűleg még nagyobb, mint a Te életed egyformasága. ’/29-9-kor kelek, 'A 10-10-kor ott ülök az íróasztalom mellett, és dolgozom éjjel 10-11-ig, néha még tovább, két-három órás ebédszünettel, ami mindig az időjárás szerint változik, vagy fürödni és ebédelni megyek, vagy ebédelni és sétálni, vagy alszom ebéd után. Ez az egyetlen változatosság az új életemben. Egyetlen embert sem ismerek itt a háziakon kívül, akik kedves emberek, és nem is akarok ismerni senkit, mert teljes koncentrációra van szükségem a regényemhez, amely ugyancsak erőteljesen halad előre. Sajnos még hónapokig eltart, amíg kész leszek, mert egyre hosszabb és hosszabb lesz, és még hosszabbnak kell lennie. Egy efféle munka gondolata, amely az embert mintegy börtönben tartja olyan kilátással, hogy a rabság még hónapokig húzódik, nyomasztó, még az öröm ellenére is, amelyet a munka szerez. De ez magam választotta rabság, és most, ha nem aggódnék Olgáért, tökéletesen boldognak érezném magam. ”

Ha azonban a fentiek után választ próbálnánk adni a jogos kérdésre: melyik is volt az a regény, amely Capri e kellemes, délszaki növényekkel teli környezetében megszületett, vagy legalábbis bontakozni kezdett, nem tudnánk határozott felelettel szolgálni. Mert elkezdődött itt (s már korábban Feldafingban) valami, amit nagyszerűnek érzett írója, s talán be is fejezett; ám utóbb elégedetlenségében vagy elkeseredettségében elvetett és megsemmisített.

Annyi bizonyos, hogy kifejezetten nem „realisztikus” alkotás kívánt lenni, s hogy azt a szürrealista kifejezésmódot követte, amelyet Déry az Ébredjetek fel! megfogalmazásakor alkalmazott. Csakhogy nem mese formájában, hanem a regényhez közel álló műfaji keretekben. „Fabulája” a Biblia történeteiből áll össze — blaszfémikus értelmezésben; amit leginkább a hétköznapi körülmények közé leszállított szereplőivel, a nagy- szakállú Teremtővel, a szenilis egyházalapító Péterrel vagy az ókori szatírokkal keresztezett Sátán alakjával tudunk érzékeltetni. Cselekvésükből, mozgatásukból az író egyfajta profán ellenmitológiát alakít ki, amely a keresztény és zsidó hitvilág — egyetemes és tagadásban megfogalmazott — torzképe, s amelynek végkicsengése megkérdőjelezi a megalkotott világ harmóniáját, s még inkább: értelmét.

79