Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
ének, a Szerelem címűekre, amelyek hol huncut célzásokkal, hol nagyon is vaskos szókimondással vagy éppen ellenkezően, légies képekben vallanak róla. S idekívánkozik egy szellemes szürrealista elbeszélés is (Elhagyják egymást és meghalnak), amely a víz- özönt mintázó groteszk környezetben vezeti fel a példázatot arról, hogy a szerelem életet ad, s hogy megtagadása, elvetése pusztulással jár. (Lásd Kék, 265-269, illetve 170-174.) 296. D. T. - TEVAN ANDORNAK 1927. nov. 28. A magyar amatőr és bibliofil könyvkiadás neves képviselőjének, Tevan Andornak (1889—1955) a hagyatékában maradt ránk e levelezési egység, amely lépésről lépésre kíséri végig Déry Tibor Énekelnek és meghalnak című verseskötetének előkészítését és kiadását. E viszonylagos teljesség maga is figyelmet érdemel, amelyből kiderül, hogy a költő otthonosan mozgott a könyvkiadás folyamatában, szakszerűen tárgyalva a betűtípusokról, a szedésről, a papírminőségről. Igazi súlyát és értelmét azonban a létrejött végtermék adja, amely méltán foglal helyet a legszebb Tevan-kiadványok között, s amelynek külön értéke, hogy borítólapját Kassák Lajos konstruktivista emlékeket idéző, a piros és fekete ellentéteire játszó grafikája díszíti. Nem tudni, hogy a kötet összeállításának a gondolata mikor merült fel. Valószínűnek látszik, hogy Szilasiéknak meghatározó részük volt benne; többek között azzal, hogy közel kéthavi nyugodt elvonulást biztosítottak a költő számára, aki 1927. október eleje és november vége között megszerkesztette a magával vitt kéziratokat, és azokat, amelyek — minden jel szerint - Feldafingban keletkeztek. (Azt se tartjuk kizártnak, hogy vendéglátói a nyomdaköltségek előteremtésébe is besegítettek.) A kötet egyszerű időrendet követ, amelyben azért elkülönülnek egymástól a Ló, háza, ember (1922) megjelenését követő dadaista, majd konstruktivista megszólalások a két évvel későbbi párizsiaktól, illetve az azokat követő perugiai szürrealista terméstől, amely Budapesten teljesült ki. A gyűjtemény vége, amely a Szilasiéknak szóló dedikáció és a starnbergi táj motívumai által is elkülöníthető, kisebb meglepetéssel szolgál. Pontosan szólva az a két költemény, a Keresztúton és a Búcsú, amelyek felett egy „R.-nak” szóló ajánlás áll. Érzelmekről, egyértelműen szerelemről és elválásról szólnak, s óhatatlanul kérdéseket vonnak maguk után. A rövidítés feloldása netán Renáta lenne? Meg kell azonban elégednünk a puszta feltevéssel. 32
