Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

ta körökhöz. E folyamat során kerül egyre közelebb József Attilához, akiért értő magyarázataival sokat tett. Szerkesztője volt a Szép Szónak (1936-1938), s 1938-ban Franciaországba távozott; lásd még az 1938. máj. 10-i levél bevezetőjét.

Célzás a Levél egy szocialistához alaptételére, amely a munkások művelődésében, az ifik Eötvös Kollégiumának a megszervezésében látta a korszerű szocialista gondolat megteremtésének a lényegét (lásd a 604. levél bevezetőjét).

8 A szocializmus devalválódását Vas többek között a kommunisták bezárkózó „barlangszellemében” látta, a „Sándorék & Co" kifejezés a Társadalmi Szemle szerkesztőinek a személyén túlmenően elsősorban a KMP vezetésére vonatkozik, amely még most sem ismerte fel a forradalmi frázisokkal űzött politizálás csődjét, s hogy az egyre erősebb fasizmus ellen csak népi összefogással lehet felvenni a harcot. (Ezt az új „irányvonalat” majd csak fél év múltán hirdeti meg a III. In- ternacionálé - 1935. július 25-e és augusztus 20-a között Moszkvában ülésező — VII. kongresszusa.)

9 Fenyő László (1902-1945) - a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó baloldali költő

10 Apollo (1934—1939) - Gál István szerkesztette, alcímében „közép-európai humanista folyóirat”, a fasizálódás idején az ókor és a reneszánsz szigetén igyekezett ápolni és őrizni az európai kultúra értékeit. A Szegedi Fiatalok — nem folyóirat, hanem csoportosulás, „mozgalom”, amelyről Buday György levelével kapcsolatban már szóltunk, lásd az 571. levél bevezetőjét.

11 Halász Gábor (1901-1945) — esszéíró, kritikus, irodalomtörténész; Németh László (1901—1975) - esszéíró, író, kritikus (lásd az 585. levél bevezetőjét); Cs. Szabó László (1905-1984) — esszé- író, kritikus (1939. aug. 24.).

12 Németh László: Ember és szerep (1934)

1935. márc. 26.<---->1935. máj. 1.

LM 263-264. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1935. ápr. 16., 1935. ápr. 29.

Már szóltunk a dubrovniki és a mallorcai tartózkodás párhuzamairól. A hazatérés időpontjának közeledtével ismét feltámadt Déry ihlete és íráskedve — április végén, május folyamán befejezi azt, amit maga elé tűzött.

Itt az ideje, hogy mi is elkészítsük a mérleget - Mi az, ami előtérbe került a második kötetben? Miben nyújt többet, mint az első? Mi ennek a résznek az alaphangulata?

Elsőként Parcen-Nagy Lőrincet kell kiemelnünk, ő az, aki a regény legelső fejezetében szereplő gyilkosság kapcsán puszta érdeklődésből nyomozni kezd, és eközben újabb és újabb, a munkássághoz tartozó egyénekkel ismerkedik meg; s így egyre inkább olyan figurává formálódik, aki összeköti a két szembenálló tábort, aki természetes módon jár át egyikből a másikba.

Az író ezt az alakot - saját alteregóját — önmagához képest tudatosan szerényebbnek, szürkébbnek, jelentéktelenebbnek ábrázolja, hogy az említett szerepet minél hatásosabban lássa el; semlegességét egyenesen az „és” kötőszóhoz hasonlítja, amely csupán arra jó, hogy a részek között kapcsolatot teremtsen. (Ezzel a hangsúlyozott passzív magatartással látványosan tagadva meg a „proletárirodalom” még mindig dívó ,,hős”-kívánalmait.)

336