Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

1 Rácz István neve már szóba került Vas István 1934. április 14-i levelében (lásd 568. levél, 1. jegyz.). Az ott elmondottakhoz annyit kell hozzátennünk, hogy 1935 során Rácz Csehszlo­vákiába távozott, s mint újságíró részt vett a magyar nyelvű kommunista sajtó (előbb a Mun­kás, majd a Magyar Nap) munkájában. A fentebb említett levele Vas Istvánhoz szólt, aki csu­pán tájékoztatásul küldte tovább Parmába. (Nem került a hagyatékba.) 1934. dec. 20.<----->1935. febr. 11. LM 248-249. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1935. jan. 3., 1935. jan. 17. 598. ANTONIO FRENGUELLI - D. t.-NEK<OLASZUL) 1935. jan. 19. 1935. I. 19. Kedves Tibor, azért nem válaszoltam előbb, mert próbáltam találkozni George-dzsal, de mostanáig nem volt rá lehetőségem, nemrég beváltott egy csekket a házigazdámnál, egy olyan csekket, amelyre George bankja megtagadta a kifizetést, mert nem volt rá fedezet, következésképpen én fizettem ki, de az­óta nem láttam őt. Mit csinál, mit nem csinál, nem tudom, csak azt tudom, hogy nincs munka­engedélye Angliában, és hogyha engedély nélkül dolgozik, kétségkívül kitoloncolják Angliából. Minden módon megpróbálom őt megtalálni, és elmondom neki, mi áll az Ón levelében (egy bi­zonyos pontig), és elmondom azt is, mit válaszoltam én Önnek. Biztos, hogy ha George elmegy Angliából, nem tudni, mihez kezdhet Budapesten vagy Bécs- ben. Nincs szakmája vagy mestersége, itt Angliában egy kis szerencsével elboldogulhat egyik napról a másikra, jobban, mint bárhol másutt a világban, mert ne felejtse el, hogy George jól beszél németül, magyarul és angolul, és ezekkel a nyelvekkel talán egy napon majd talál mun­kát, és engedje meg, hogy ellentmondjak Önnek, amikor Ön azt mondja, hogy az élet Angliá­ban a legdrágább Európában, garantálom Önnek, hogy éppen ellenkezőleg, hacsak nem lakik George a családjánál Budapesten. Amint találkozom George-dzsal, ismét írok Önnek, és mindig emlékezzék rá, hogy mindazt, amit megtehetek Önért és kedves mamájáért, mindig kész vagyok nagy örömmel megtenni, soha­sem felejtem el az ön és mamája kedvességét irántam, amikor Budapesten voltam. Remélem, hogy jól érzi magát, nem mulasztja el átadni jókívánságaimat mamájának, amint ír majd neki, maradok leghívebb barátja Toni Frenguelli London, 29 Inverness Terrace, W2. 1934. júl. 25.<— 319

Next

/
Oldalképek
Tartalom