Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
vábbá „a Berlinből érkezett magyar Singer”-ről, „az ugyancsak magyar, Éva fedőnevű testes lány”-ról, s végül „dr. Fuchs, keménykalapos fiatal bécsi ügyvéd”-ről, aki „reménytelenül szerelmes volt egy előtte lépegető, szőke magyar grafikuslányba”. (Magának az írónak „Max” volt a fedőneve ebben a körben.) Röpcédulaosztás, üzenetközvetítés, féllegális kávéházi találkák, majd a vereség után az üldözöttek bújtatása, külföldre csempészése, a nemzetközi Vörös Segély támogatása — ezzel már el is mondtuk mindazt, amihez Déry ezekben a hetekben kötődött. A fegyverforgatás nem az ő műfajához tartozott, ám nem kétséges, hogy vonzotta a fegyverropogás: magánszorgalomból a felkelés legtovább ellenálló gócát, a Karl-Marx- Hofot is felkereste, s megbízásból egy fegyverszerzési „akció” előkészítésében is részt vett. Nem éppen jelentős vagy látványos feladatok, mégis meghozták a maguk hasznát; végrehajtásuk során Déry akarva-akaratlanul szembesült a taktikázó politikával, amely a cél érdekében hajlandó volt valótlan „érveket” is bevetni. (Hogy például a felkelők már kitűzték a vörös lobogót a bécsi városházára, akkor, amikor még a közelében sem jártak.) Az átmeneti fenntartásokat azonban órákon belül lefedik a vereség hírei. A kormány feloszlatja az osztrák szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket, s frissen felállított bíróságai 15 halálos ítéletet hoznak, s ezekből négyet végre is hajtanak. A felkelés élményeinek mélységét mi sem érzékelteti jobban, mint hogy azokat Déry többször is megírta, többek között beépítette készülő nagyregényének VII. fejezetébe, igaz, mint a Bécsbe érkező mozdulatművésznő, Krausz Évi (Nagy Etel alte- regója) visszaemlékezéseit. (Részletesebben lásd Hármas tükör az 1934-es bécsi felkelésről című tanulmányunkat, in Botka Ferenc, Megnyugodva és megbékélve, Bp., Belvárosi Kiadó, 1994, 41-49. Németül: Tibor Déry - Wien 1934, in Nostalgie, Realität und politische Utopie. Ungarische Literaten im Wien der zwanzigerJahre, hrsg. von Wolfgang Meid, Innsbruck, Institut für Sprachwissenschaft der Universität, 1991, 37-47.) Lukács Ilma válaszlevelének napján Bécsben már hallgattak a fegyverek. 559. LUKÁCS ILMA - D. T.-NEK 1934. febr. 16. M. Tibor Déry Wien I. Gonzagagasse 3/5, Anstriche Paris, 1934. 11■ 16. Kedves Déry, mély szomorúsággal vettem a levelét, mert, holott nagy lelkesedéssel mentem volna neki a fordításnak, így le kell mondanom róla. Éspedig ama közismert oknál fogva, hogy teljesen megoldha280
