Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

ve van, és a csak fájdalommal vállalása annak, ami egy tiszta lélek számára elkerülhetetlen. Annie mániákus elszántságában, mint az igazságszolgáltatás angyala emlékeztet Elektrára. Hintze csenevész Oresztész. Nincs más kiútja, mint méltósággal vállalni egy feladatot, melyet születése kijelölt számára, de mely inkább borzadállyal tölti el, mint a feladat nemességének vagy értelmességének belátásával.

A baj az eszközök aránytalanságában van. Az író a mozgalom képét is akarja adni. A különben rejtett és előfeltételezett végzet nem az alakok lényén keresztül él, hanem öncéllá válik. Ami az anyag természete szerint csak háttér, vagy jobban mondva színtér, annak ábrázolása súlyos és nagy igényű képekben lép fel, és agyonnyomja az alakokat. Az érzelem megoszlik, és ezáltal intenzitása csökken. Nem tudja, merre forduljon: egy alapjában véve absztrakt erő erteilen félelmében oldódjon-e föl, érezve, hogy ez az erő őt is valamilyen szállal fogva tartja, vagy a részvétnek, az osztozásnak, a szánalomnak adja-e át magát. A téma természetszerűleg apellál úgy a félelemre, mint a szánalomra. A formaalkotás feladata mindkettő hatását egyensúlyba hozni egymással, ami csak úgy történhetik, hogy a félelem és megdöbbenés, az elfogult odaadás a mozgalommal szemben, mely a vitatkozáson kívüli szükségszerűségnek egy darabja, még akkor is, ha idegenkedéssel állunk szembe vele, magától adott alaphang, és nem kell mindig újra - néha tökéletes ismétlésekkel - valahogyan egy nehéz felfogású olvasó vagy néző fejébe verni. Az ember nem tudja, milyen nevelő kezébe került. Egy zordon tanítóéba, ki csak a kikerülhetetlent hangsúlyozza, vagy egy költőébe, aki az emberi szív és lélek és magatartás gazdagságát emeli föl a háttér szürkesége fölé.

Ebből látszik, hogy a mű tiszta terv nélkül készült. Az író nem döntötte el magában, hogy mit akar. Átengedte magát az első Entwurfnak.' Az ily nagy feladatnál természetes. Csak sokféle kezdetből szűrődhetik le az igazi vállalkozás. Ha a kezdetek után tiszta vízióval lépett volna munkájához, ebből az anyagból remekmű készülhetett volna. így nem kész és nem egyöntetű. A mozgalom konkrét ábrázolása amúgy is kivihetetlen. Kompromisszum az, hogy képek halmozása által igyekszik a feladatot megoldani, s így beleesik oly novellistamódszerekbe, mely témájával ellentmondó. Vagy hangulat által igyekszik atmoszférát teremteni, ami lehetetlen. Az atmoszféra helye a gondolatban van, az emberek sorsa az érzelmekben. Minden milieu absztrakt, majdnem axiomatikus, öncélúvá csak realisztikus regényben válhatik, nem tragédiában. Itt inkább elmélyedés és elmélkedés volna helyen, nem ily masszív stereotip képek. Ily mesterségbeli eszközök, melyek adottsága itt különös világossággal látható, mert a vállalkozás nagyszerű, kikerülhetetle- nek. Ezek teszik a művészt. Ami azonkívül a mozgalomhoz tartozik, csak az alakokban élhetne, ha bennük és általuk válik világossá. A görög tragédiákról azt szokták mondani, hogy sorstragédiák. Szerencsére nem azok, minden sorstragédia értelmetlen nagyzolás. A sors intellektuali- zálva van bennük, és az emberi élet lirizálva. E trilógiában is ugyanaz a hajlam eleven, de ke- resztülvihetetlen.

Innen származnak aránytalanságai. Rövid és helyenként mégis hosszú. Amihez sorok kellenek, az lapokat kap, s mennyi lap, amit az érdeklődés kíván, hiányzik. Egyébként a részletekben mesteri. Ilon nagyjelenete, amikor már nincs is a színpadon. Csak a hírnök szavaiból ismerjük meg. Igaz, hogy e helyen is föltűnő az arányok keverése. A hírnök szerepeltetése antik metódus; itt is helyénvaló, mert azonos anyag azonos takarékosságát az eszközöknek kívánja. De az an258