Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Drustvo planinari u Napredkovoj palaci za g. Derya u Trebevicu Sarajevo, Nadpredkova palaca, Aleksandrova ul. D[ubro]v[ni]k 1/V1II. 1933. Kedves Déry Úr! Már féltettem Magát, hogy a borackói erdő- és sziklarengetegben valami baj érte, szerencsére megjött a trebeviá lapja. Őrülök nagyon, hogy jól érzi magát, bizony nagyon jól tette, hogy a hegyek közé menekült, mert itt, kivéve a tegnapi és mai napot, amikor meglehetősen kellemes az idő, mert bóra fúj, igen nagy hőség volt. Képzelheti, ha már én is mindennap fürödtem, és már okkerszínű a testem. Nagyon szívesen meglátogatnám Magát, de sajnos most nincs alkalmam, és amire alkalom kínálkozik, félek, Magát már nem találnám Trebevicén. Különben csak egy bagatell összeggel tartozik, a szállítási költséget átadtam, nekem itt csak 25 dinár hordárköltségem volt. Hogy áll Maga nők dolgában, remélem, nem él aszkétaéletet, ha nem is mormonok morajában lehet része. Ne legyen lusta, és kérem, írjon minél többet és gyakrabban. A Neumannok- nak átadtam üzenetét, bár a dobozt nem kapták meg, sem a listát. Szer. üdvözli barátja 532. GRETE MATITSCH - D. T.-NEK* 1933. aug. 1. Havas Jenő A levélíró férje bécsi mérnök, Déry az Athénból Dubrovnikba tartó hajón ismerkedett meg velük (május 30.-június 1.); feljegyzései egy fedélzeten töltött csillagos éjszakáról, fürdőzésről (Korfu kikötőjében), majd a kapitányi hídon való közös napozásról emlékeznek meg. 1933- Vili. 1. Azt hiszem, nem kapta meg lapomat. Hol marad különben a magyarok közmondásos lovagiassága? Továbbá azt szeretném mondani Önnek: az embereket nem alig néhány órányi viselkedésük után ítéljük meg, kivált ha cselekvési módjuknak indítékait nem ismerjük, és hát még kevésbé egy nőt. Miért írom ezt Önnek? Mert elviselhetetlen számomra a gondolat, hogy létezik valahol egy ember, aki ismeri a nevemet, megvan neki a fényképem (még ha nem is jó), és talán feljogosítva hiszi magát arra, hogy másként ítéljen és beszéljen rólam, mint ahogy nekem kívánatos volna. Gretl Matitsch 254
