Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Verseid jók, nem reveláló zsenialitások, nem is a legjobb verseid. Szigorúan és szakma szerint: a legnagyobb igényű közülük A látnok.2 A második szakasz végén s a harmadik elején nem ilyen fordulatot vártam. Ez megtöri az iramot, a tartalom nem fékezi az indulat hangját. Ettől eltekintve a vers gyönyörűen emelkedik. Az 5-11. szakasz tökéletes. Legszebb verseidre emlékeztet. Erre büszke lehetsz, ritka költői alkotás! A következő három szakaszban kísért a retorika. Pontosan ez a mondat: — oh engedjétek be sötét szívetekbe a napot, a csillagokat sötét házatokba egyenesen rombol. Ezt meg kell változtatnod. Ami utána jön, szép és méltó a vers közepéhez, de megható csak akkor lesz, ha az előtte levő sorok jól nyílnak feléje. Úgy az is megindul; így csak dikció. Nagyon szép a legutolsó szakasz is, a legutolsó mellékmondat, „önmagának integet’’ kivételével. Ezt nem értem. Szép, hogy a gyerek topog, szép az egész ál-reális bekanyarítás, de mit akarsz azzal kifejezni, hogy önmagának integet? Gondolkozz ezen! Az Anya3 csak villanat. Az első szakasz képéhez, mely hatalmas, nem kapcsolódik eléggé a második sötét jóslata. Nincs elég biztos híd közöttük. Az a sejtelmem, hogy túlságosan sűrítsz, takarékoskodol. A legutolsó sor, noha semmi értelmét nem észlelem, igen tetszik. Helyedben én még egy szakaszt írnék a kettő közé. Az Egy öregedő férfihez4 régi ismerősöm. Tiszta, egységes és egyenes. Épp tisztasága és ke- resetlensége miatt helytelenítem a „s befelé fordult hullámai” szavakat. Az egész vers oly átlátszó, egyszerű, hogy ez a komplikált kép itt megzavar. Akarattal szigorú voltam, hibakereső. Általában és egész költészetedről általában most még az jut eszembe, hogy: túlságosan gyorsan váltasz. Mint az autóknál, túl merészen váltod a gyorsaságot, de a hangulatot, a képet is. Megértem, hogy a közönséget inkább izgatják, semmint bá- jolják ezek a versek: nem tud időben követni. Tanácsoljam, hogy tégy engedményt? Ezt nem merném, de azt igen, hogy írj, írj, Tiborom, mintha minden versedért aranykoszorút küldenének. Jó költő vagy, szemedbe mondom, r olyan igény mozog benned, hogy ha azt kielégíted, a legnagyobbat éred el! Ég áldása kísérje erőfeszítésed! Én jelenleg rossz hangulatban, periódusban vagyok. Sokat bosszant egy-két külső ügy, köztük ez a pör is. Időm is kevés. Hivatalom kimerít. Nincs költői levegő, nincs barátság stb. Majd csak elválik. A nyáron írtam egy alkalmi verset - az egészet egy reggel —, elküldöm őket, nem túl rosszak-e?’’ Le lehet-e adni őket kompromittálódás nélkül? Lehet javítani rajtuk? — A Tanú/ még én se olvastam, de hallom, már megjelent. Amint szerzek, küldöm.6 Muca1 egyre Raguzárói vizionál. Örömmel mennénk. A Pennek már nem vagyok tagja, s úgy azok nem adnak ingyenjegyet. Te hogy szerezted a tiédet? írd meg vádbeszédedet legközelebb. Ölellek szeretettel Gyula 1933. febr. 1. Idézi Ungvári, 120-121 - Közli BF Költő, 107-109234
