Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

480.

IRMGARD - D. T.-NEK* 1932. aug. 24.

0^1

Spandau-Hakenfelde, 32. aug. 24.

Drága Tiborom,

kedves leveledet köszönettel és nagy örömmel vettem. Ebből látom, hogy mégsem felejtettél el, ahogy eleinte feltételeztem. Mindenekelőtt szívből köszönöm a képedet. Képedre pillantva ugyanis sóvárgásom némileg lecsillapult. Berlinben nélküled nincs már semmi érdekes, egyre több lokált zárnak be, és minden újságban az áll: „Hová lett hát a Tibor?” Az első nyolc nap „félárbocon” telt el. Az első időben mindenfelé verekedés, 7 halott, 3 sebesült. Félelmetes.

Sosem fogom elfelejteni a veled átélt szép estéket, hiszen roppant szórakoztatók voltak. Bemddel azóta sem voltunk együtt, fogalmam sincs, mi lehet vele. Nyuszika nagyon jól van, új barátja van, szívélyesen üdvözöltet Téged. Képet még nem tudok küldeni magamról, mert a legtöbb felvételt még nem hívták elő. A következő levélben okvetlenül. Amúgy nincs itt semmi újság. Gyere mihamar újra Berlinbe, ha nem, akkor biztos, hogy Budapesten találkozunk. Egészségileg jól vagyok.

Annak reményében, hogy levelem a legjobb egészségben talál, csókol forró szívből barátnőd

Irmgard

Üdv és diadal.

De remélem ám, hogy postafordultával választ kapok.

Már a harmadik női levél, amely azonban a Déry külföldi tartózkodásai során megszokott érzelmi/testi kapcsolatokon túl egy sereg olyan jelzést is felmutat, amelyekre érdemes felfigyelnünk. A keltezésben szereplő helységnév, Berlin egyik munkáslakta külvárosa Irmgard társadalmi helyzetét is elárulja. Az első bekezdés utolsó mondatában említett „verekedés”-en pedig egy, a „szocik” rendezvényét megzavaró nácikkal történő összecsapást kell értenünk. Végül érdemes szemrevételeznünk az utóiratként odabiggyesztett „Üdv és diadal”, németül „Heil und Sieg” kifejezést, ami nem más, mint a közismert náci köszöntés — nem túl bonyolult — parafrázisa. (E köszöntés kettős szereposztásban hangzott el: az üdvözlő „Sieg”-et mondott, a visszaköszönő vagy a visszaköszönő tömeg „Heil”-lel válaszolt.)

S egy negyedik hölgy személyét is ide kell képzelnünk, akitől nem maradt ugyan levél, de aki a hatvanas években, Kát Ackermannhoz hasonlóan, szintén megkereste Déryt — igazi nevét, a Mimi Singert használva, s azonosítás végett közölte, hogy annak idején (illegális néven) Máriaként ismerte meg őt.

E nyomozatot összegezve megállapíthatjuk, hogy 1932 tavaszán/nyarán az író már nemcsak a Romanisches Café, a Lunte, a különféle szerkesztőségek, fotó- és „reklám- ügynökségek” köreiben forgolódott. Jól érezte magát, s - úgy érzékeljük - egyre job199