Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
liusban eladott elbeszélés: a német főváros építészeti csodáit megjelenítő Arumintavásár és a Capri sziklás tengerpartját idéző Zsuzsanna és a hölgy (Die Mustermesse, Susanna und die Dame, lásd még Knockout, 30-36, 167-172). A könnyen jött siker megerősíti korábbi elhatározását: még egy hónapig marad, hogy - mint az a Mamának írt levélben (LM 182.) olvasható — „kapcsolatokat teremtsen”. E tájékozódásból végül hosszabb, egy és negyed éves kint tartózkodás lett. Vajon mi alapján döntött az író — a Mama, de talán a maga számára is — váratlanul úgy, hogy nem tér haza, Berlinben is a szerencsét próbál? Maga Berlin? Európa új metropolisa, amely Walter Ruttmannt már 1927-ben az Berlin, egy nagyváros szimfóniája című film megalkotására ihlette? Az a Berlin, amelynek új vasbeton csodáiról már szóltunk; amely az urbanizáció olyan csúcsteljesítményeivel dicsekedhetett, mint az új föld alatti és magasvasút, a városrészeket több változatban is összekötő U- és S-Bahn-hálózat, vagy a tempelhofi repülőtér, az új hírközlési hálózat és a már hétköznapi tényezővé vált rádió? Berlin 1923—1924-hez viszonyítva nagyot lépett előre, a művészet mellett a tudomány központja is lett. Egyetemén Max Planck és Albert Einstein adott elő. Színházaiban Piscator és Bertolt Brecht kísérletezett; s a hangosfilm megjelenésével hatalmas iparágnak adott otthont, amelynek hatása az egész kontinensre kisugárzott. Az „arany húszas” évek kifejezés valóban ráillett erre a városra. Vagy Moholy-Nagy László ragadta meg újra? Akinél az első hetekben lakott, s aki eltávolodott a konstruktivizmus és az üvegarchitektúra elvont világától, megjárta a weimari és dessaui Bauhaus iskoláit, sőt maga is e modern, racionális törekvések hirdetője lett. A fotóval és a fűmmel kísérletezett, a fény látványalakító szerepét vizsgálta, félig-meddig már mérnöki feladatokat is végző tervezőként. Különleges vetítőberendezéseket készített; az úgynevezett fény-tér modulátoráról már szóltunk (lásd a 394. levél bevezetőjét), amely működésének Déry most közvetlen tanúja lehetett. Vagy a Skandináviában meghiúsult „üzleti vállalkozások” ingerelték írónkat újabb bizonyítási kísérletekre? Hiszen még egész sor eladatlan tárcanovella lapul a tarsolyában: részben az újonnan írottak, részben a régiek. Elhelyezésükhöz valóban kapcsolatokat kell teremteni, lehetőleg minél sokrétűbbeket, hogy általuk meg lehessen sokszorozni a lehetőségeket. Először a Die Damét megjelentető Ullstein kiadót keresi meg, a szívéhez közel álló szürrealista írásokkal. Ám ezúttal nem jár szerencsével. Az Ullstein nem vállalta az avantgárd mecenatúráját. Kiadványaival a maga hasznát kereste, s terveit mindenkor az úgynevezett nagyközönség igényeihez és ízléséhez igazította. 1931 októbere nagyrészt még a berendezkedéssel telt, s a hó végére sikerült egy előnyös fekvésű albérletet szerezni a budapesti Andrássy útnak megfelelő Kurfürstendamm közelében, az Uhlandstrasse 149 alatt. Ide érkező levelei ekkor még kizárólag Magyarhonból származnak. Az első, Georgi születésnapi gratulációja a jókívánságok mellett meglepő bejelentést is tartalmaz: tényleg nem fogadta el a ljeskovaci áthelyezést, kilépett a Nasicitól, s hazaköltözve a Mama nyakába varrta magát és képtelennél képtelenebb munkalehetőségekről fantáziáit. 158
