Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
SZILASI VILMOSNÉ ÉS SZILASI VILMOS - D. T.-NEK 1931. szept. 1. 424. Freiburg, szept. 1. Drága Tiborkám! Már nagy gondban voltunk, hogy semmi hír nem jött tőled. Örülünk, hogy a viszonyokhoz képest olyan jól megy az utazás, részben irigyellek is, hogy annyit látsz. Csak nálunk olyan sarki idők járnak, hogy borzong a hátam, ha arra gondolok, hogy tefeléd milyen hideg van, és ezért vágyaim jelenleg inkább dél felé mennek. Amint látod, itthon maradtunk, különböző okból. Vilinek technikai munkái vannak, amit nem lehet másutt elintézni, azonkívül papa miatt sem mehettünk volna el. Hívtak ugyanis a Svábhegyre, és így ha elutaztunk volna, oda kellett volna menni. Ez a nyár nem valami jól sikerült, itt is jó lett volna, de mondom, hideg van, rengeteget esik, úgyhogy mindig a házban vagyunk. Gondoltam, hogy nyaralni fogok Freiburgban, megyek úszni, kifekszem a mezőre, kirándulok, de ebből semmi sem volt lehetséges. Most pedig nemsokára a Svábhegyre megyek. Valószínűleg 11 -én utazom el innen, nehéz szívvel, mert Vili itt marad, pár napra Feldaftngba akarok menni. Nagyon vágyom a víz után, és remélem, hogy kicsit vitorlázhatok is, aztán Pest. Vili még egyáltalában semmit sem tud biztosat. Nagyon ránk férne egy kis nyaralás, csinálunk is mindenféle tervet, de csak valószínűleg október végén lesz aktuális, és az még nagyon messze van. Te lapplandi, olyan fantasztikus elgondolni, hogy olyan messze vagy, micsoda népek között, olyan nekem majdnem, mintha Afrikában volnál. Képzelem, hogy nincs sok kedved Pestre menni, de hogy Berlinben hogy akarsz élni, és éppen ezen a télen, amikor a legnehezebb lesz. De majd meglátod. Egyelőre mindenki fél attól, ami jön.' Hát ne fagyj meg valahol a jeges tengerben, és ne hagyd magad kirabolni a lappoktól. Jó utat, drágám, és különben is minden jót, szeretettel Lilid Kedves Tiborkám! Lili minden ténybelit, ami érdekelhet, megírt; én tehát csak üdvözleteimet és meleg baráti öleléseket küldhetek, tudja isten, milyen égtáj felé. Fogalmam sincs róla, milyen az a világ, s el se tudom képzelni, hogy veszed te ki magad csupa halevő között. Ez a kirándulás már igazán kaland. Miért nem mész el mindjárt az északi sarkra, ha már oly közel voltál? Attól félek, hogy minden társaság dacára elhagyottnak érzed ott magad, s az én polgári szívem is már igen örülne, hajó karban s jól kiüdülve kertünkben volnál megint. Nagyon sokat gondolunk rád, s nem minden aggodalom nélkül, hogy nem vagy-e kénytelen a legszükségesebbeket is megvonni magadtól, j nem fogsz-e nagyon legyengülni ez út után. De még fontosabb, hogy jókedved visszanyerjed, arra talán nyújt egy ilyen Waldwanderung2 elég lehetőséget. Ha végre civilizált világban vagy, írjál, kérlek. Minden jót, drága fiam, nagy szeretettel ölel Vilid 149
