Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
sal tud szólni, a megszenvedett konfliktusokat komikusnak képes feltüntetni, az már „kigyógyultnak” tekinthető. Valóban, az Aranka-szerelemnek vége. Déry ismét útra készen áll, egy minden korábbinál nagystílűbb vállalkozásra, amelybe ugyan belejátszik a szakítás, a kudarc felejtésének a szándéka, középpontjában azonban egy másik irracionális késztetés áll, amely két évvel korábban is felmerült, de megvalósításának csak most érkezett el az ideje. Skandináviáról van szó. Városai, kikötői már Knut Hamsun Éhségé ben és Henrik Pontoppidan műveiben megragadták Déry képzeletét, s érthető, hogy Olaszország lágy éghajlatát követően az ellenkező oldalra is kíváncsi lett: a rideg északra, amely akkoriban még távolinak, félig-meddig egzotikumnak tűnt. Végső soron Az átutazó című írása is kapcsolatba hozható e terv előkészületeivel, hiszen honoráriuma nem kis összeget ígért. A közvetlen felkészülés azonban jóval bonyolultabb feladatokkal járt. Déry először is — a budapesti dán kulturális attasé segítségével és színes, napisajtóba szánt úti beszámolók ígéretével — megszerzi néhány utazási iroda és vasút-, illetve hajózási társaság támogatását: ingyenes beutalókat, szabadjegyeket stb. Barátjától, Németh Andortól és Hajdú Henrik műfordítótól neveket, címeket kap; üzenetek közvetítését is vállalja, hogy ismerősöket, ajánlókat szerezzen a további tájékozódáshoz. Végül az Észak-Finnországban élő Faludi Ivánt is megkeresi, akit még 1919-ből ismert, s akivel a húszas évek közepén bélyegkereskedőként is üzleti kapcsolatban állt. Az utazás anyagi alapját az a Szilasiéktól kapott havi 140 pengő jelentette, amelyet Nina nagynénje még további negyvennel megtoldott. O maga pedig mindezt cikkeinek, elbeszéléseinek eladásával gondolta kiegészíteni — kinn, a tettek színhelyén. Tulajdonképpen ezeknek az írásoknak zavartalan megfogalmazása céljából vonul el április 8-ától ismét Szilasiékhoz, Freiburgba. A jelek szerint azonban még Az átutazó című kisregényét is be kellett fejezni, ezért ezekben a hetekben igencsak keményen kellett dolgoznia. (A kisregény kész fejezeteit már korábban megküldte írásai első számú olvasójának és lektorának, Németh Andornak.) 402. NÉMETH ANDOR - D. T.-NEK 1931. márc. 18. Németh Andor 1930 májusától - Zoltán öccse meghívására - Bukarestben élt, a kinntartózkodás azonban nemcsak rokoni látogatást jelentett. Öccse — jelentős állami támogatással — megbízást kapott egy Romániát bemutató bedekker kiadására, s annak összeállítását bátyjára bízta, aki az év során bejárta az egész országot, Jasitól 132
