Kovács Ida (szerk.): Minden másképp van. Karinthy Frigyes összes fényképe (Budapest, 2016)
magát (31. kép), amatőr bűvészként nőt szúr át (151. kép), megkettőzi saját fejét (148. kép), pénzt varázsol (153. kép), s nem utolsósorban botcsinálta tudósként mindenki okulására táblára írja az érvényesülés szerinte egyedüli lehetséges matematikai képletét (71. kép): „Röviden, amint azt Napóleon példája is igazolja, a nagy érvényesüléshez kell valami hisztéria. Olyan tulajdonságok kellenek, amik zsenialitás nélkül gyakoribbak a nőknél, mint a férfiaknál: hiúság, gyermekes, zabolátlan indulatok, erős hangulatkilengések, gyors reakciók. [...] Az érvényesülő tehát mindig színész és mindig komédiás.”16 Karinthy kitűnően érvényesült. Zsenialitásával, amelyet pályatársai is elismertek, alighanem ő maga is tisztában volt, tudta, hogy neve márkavédjegy. „[...] azonossá kell válnom azzal az úrral, akit ez a név jelent” - jegyzi le egy önálló estjének első, lámpalázas pillanataira visszaemlékezve.17 Bizonyára nem lehetett rossz előadó sem, ha hihetünk a kissé hadaró, energikus hangját megőrző néhány ránk maradt viaszlemeznek, s a hetilapok beszámolóinak, amelyek egy-egy fellépés után kiemelték humoristaként bemutatott magánszámának fergeteges sikerét. „[...] egész jó színész vagyok” - állapította meg magáról egy jó hangulatú est után.18 Ám szerepeket az író nem csak a bulvárt kereső, karinthys szenzációkra mindig éhes közönség kedvéért játszott. Bohém baráti körében önfeledten mókázott, s vele nevetett, játszott a társaság is: egy időben Kosztolányiék, majd Böhm Aranka és barátnői, mellettük újságírók, írók, orvosok és sportolók gyakorta változó köre. E játékok, szóviccek, fejtörők, ugratások színtere ritkábban magánlakás, gyakran a kávéház, sok évtized alatt hol ez, hol az: a Baross, a New York, a Balaton, az Otthon, a Hadik, a Japán, a Bu- csinszky, a Centrál, a Parisette, a Dunacorso. Valóságos színészként is színpadra állt, illetve filmvászonra került. Sajnos ma már mindössze néhány elmosódott újságfotó őrzi a Fikszí- rozzák a feleségem! és a Nevető Budapest című mozifilmek egy-egy kockáját (11-12. és 112. kép). Amatőr filmet több ízben is készítettek róla, ezek egyikén Kosztolányi Dezsővel szerepel (80-90. képek), s az sem véletlen, hogy Pathé-Baby filmmasinát vásárolt, ahogyan volt rádiója, gramofonja is. A mozgófénykép megjelenése ámulattal töltötte el, és jövőbe repülő képzelete már a lélekábrázolás filmezését sürgette. Az élet elmúló pillanatainak megragadása és tetszőleges visszajátszásának lehetősége szárnyakat adott fantáziájának, és megteremtette számára a vágyott halhatatlanság illúzióját: „Én, az aki az Andrássy úton sétált, száz év múlva újra meg fog jelenni, és sétálni fog, s azoknak részére, akik látni fogják, egészen ugyanazt fogom jelenteni, mintha mostan látnának. [...] objektív lényünk tovább él, hogy kérlelhetetlen őszinteséggel tegyen tanúságot rólunk az idők végezetéig.”19 Karinthy fenti szavainak szellemében ajánljuk e kötetet az olvasók figyelmébe. Kovács Ida 16 Karinthy Frigyes: Érvényesüléstan. Színházi Élet 1928. július 29. - augusztus 4. 31. sz. 6. 17 Karinthy Frigyes: Losonc, nyakkendő, cigánylány, színészek. In uő.: Naplóm, életem. Budapest, 1964, Magvető Könyvkiadó, 387. 18 Uo. 388. 19 Karinthy Frigyes: A mozgófénykép metafizikája. Nyugat 1909. 12. sz. 645.
