Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Amennyire lehet, nem ölünk - MÁTRAI-BETEGH BÉLA: Három költemény az Irodalmi Színpadon

És azoknak, akik a költeményeket - megint csak elmondták? eljátszották? celebrálták? - valójában végigélték a színpadon, úgy mondva a verset, hogy az társalgás is volt, de szertartás is, vita volt, de eltöprengés is, olvasmány, de színház is. Köszönhető az élmény a színészeknek: Bozóky Istvánnak, aki a monológban is megtalálja a dialóg érintkezési pontjait, Madaras Józsefnek, akinek a hallgatása is, a pillantása is drámai versmondás. Köszönhető Gordon Zsuzsa egyszerű és sugalló erejű vers-értésének, Csernus Mariann nagyon modern pátoszának, Gábor Miklósnak, aki azt tudja megtenni a színpadon, hogy a homloka és a mellkasa egyszerre átlátszóvá lesz s belátni az érzései és a gondolatai kamráiba. Köszönhető Verdes Tamásnak és Somhegyi Györgynek, Dőry Virágnak és Cserhalmi Annának, Csikós Gábornak - mindenkinek, aki ezen a színpadon, szólva is, hallgatva is, de mindig verset mond és költeményben gondolkodik. Mint az a három költő, akinek eszméi tűzzel futották körül ezt az estét s önmagukat égetve módosítottak egy keveset ennek a világnak nehezen változó emberein.

(Magyar Nemzet, 1970. november 1.)

03

170