Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Lágymányosi istenek - SZERB ANTAL: Barátaimhoz. Devecseri Gábor verseskötetéről
Szerb Antal BARÁTAIMHOZ (Devecseri Gábor versei.) Ami először feltűnik, mikor az ember ennek az egészen kitűnő fiatal költőnek a verseit olvassa: a nívó. Milyen magasigényű ez a költészet! Mennyire hiányzik belőle minden, ami olcsó, minden, ami könnyű megoldás! Hiányzik, talán még az életszerűség rovására is; hiányoznak az általános-költői megindultsá- gok, mert olcsók és általánosak. Ez az impeccable költő nagyon közel állt volna Kazinczy Ferenc szívéhez (egy-két keresett durva hangot nem számítva) és nívójának feltétlenségével, úgy hiszem, Osvát Ernőt is meghódította volna. De mégis inkább Kazinczyra gondolok. Devecseri klasszikus költő - valahol ott folytatja a magyar lírát, ahol Kölcseynél is Ungvárnémeti Tóth Lászlónál abbamaradt, pótolja, amit a magyar líra antik irányban mulasztott. Mondatlejtésének igen kellemes idegenségét az óvatosan, művészi kézzel elhelyezett graeciz- musok adják meg: az a drága, naiv bonyolultság, amit csak Platóntól lehet igazán megtanulni. Nagyon oda kell figyelni, mikor Devecseri verseit olvasom: nem az értelem titokzatos, nem a jelkép megzavaró, hanem az antikos mondat: meg kell keresni olykor az alanyt, állítmányt és az ember úgy örül, mintha Vergiliust olvasna még. Kedvvel és nagyszerűen alkalmazza az antikos metrumot is, amelyhez kiváló gyakorlatot szerzett műfordításai révén: és a magyaros ritmust is olyan erős nyomatékú ütemezéssel használja, hogy még az is valahogy antikosan hat: A világnak / erdős / szőnyegén értelem jár. / Ez a / szövevény tartalmat rejt, / érzem / mélyen van s mielőtt még / tudnám / végem van. Mithikus allúziók csak növelik e versek klasszikus hangulatát. És mily kecsesen mozog ez az ifjú a »hosszú redőzetű tógában«, amelyet végre is nem az ő testére szabták és amelyet félig komolyan, de félig játékosságból öltött fel! Devecseri fel tudja használni, amit az antik mesterektől tanult, de az egész klasszicizmust nem érzi magára nézve kötelezőnek. Nem válik lelki pózzá az antikvitás: érezzük, bármely pillanatban eldobhatja a tógát és valami korszerűbb és sportszerűbb ruhadarabot tud ölteni. 54
