Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Lágymányosi istenek - VAJNA JÁNOS: Sorsocska. Randevú az örökléttel

Mágikus hitté: a munka visszabűvöli az életet.

Ez a mágikus hit egyben válasz a sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy - „Tudta?”. „Nem tudta?” illetve jelzi a kérdés „meghaladását”, fölvetésének pontatlanságát.

És talán nemcsak a betegség természetét illetően, de a költő' működésének, életének egészére vonatkozó érvénnyel.

Ha e szavakon, „hinni” és „elhitetni” az értendő, ami a köznapi használatban, akkor Devecseri elhitte orvosának, hogy meg fog gyógyulni.

De az értendő-e? A nagyon is indokolt „ha” kulccsal szolgál ahhoz - egyaránt kitüntetve nagyságát és korlátáit -, amiben ez a művész eltért a köznapitól.

Tömegével lehetne halmozni olyan idézeteket, hogy lassan, de biztosan lábadozik.

A sok helyett álljon itt egy. A leginkább elképesztő. A leginkább tragikus. A leginkább komikus.

„Az embernek elmegy a kedve az élettől.”

Már egy hónapja sem volt hátra, amikor ezt mondta.

Nógrádi Sándort siratta el. (Ezt az apás modorú férfit, egykori fölöttesét mindig szerette, de különösen azóta, amióta a néhai altábornagy megírta - mintegy visszamenő hatályú erkölcsi bizonyítványt állítva ki -, hogy az erős nyomás, a napok során át tartó puhítás ellenére, Devecseri mily állhatatosan viselkedett az emlékezetes „memorandumügyben”.)

Hát az ellenpélda? Az Erdő? A nagy versek közt a remekmű, amiben pusztulását, sőt annak módját, jellegét is kísérteties szabatossággal megírja?

A vers kétfelé érvel. Az a vadász írta, akit Athéna az ölébe fogadott és megvakított. A szeretkezés után az Istennő ismét szűz lett - „elvileg” Teiresziász pedig: jövendőmondó. Vak, aki lát.

A kötet második részében Devecseri elmondja, hogy egy éjjel, nyugtalan álmából fölriadva, a keze ügyében levő jegyzetkönyvért nyúlt és félébren, félöntudattal „átmásolta” ezt a költeményt. Utána tovább aludt.

A „tudás”, „nem tudás” mechanizmusa könnyen, olajozottan, kívánatra működött benne; a két dolgot csak áttetsző fátyol választotta el. Előtte minden titok volt, és semmi sem volt titok.

Még a fátyol színe és szövése sem.

*

43