Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Zeusz hasznos fia - SOMLYÓ GYÖRGY: „Zeusz hasznos fia ...” Devecseri Gáborról
Somlyó György „ZEUSZ HASZNOS FIA ...” DEVECSERI GÁBORRÓL - A DE AMORE ÚJ MEGJELENÉSE MENTÉN (Részletek) „Munka után munkát végzett... Zeusz hasznos fia ...” (Homéroszi Himnusz Hermészhez) Mintha már egyszer láttam volna ezt a könyvet. Mintha már olvastam volna. Mintha már írtam is volna róla. A déjá vu csalfa ábrándja játszik velem. Az is csak mintha játszana. Nem is a déjá vu - hanem annak a déjá vu-je. Mert hiszen valóban láttam ezt a könyvet. De mégsem ezt láttam, nem ezt olvastam, nem erről írtam. Vagy mégis? Még a bizonyíték is itt fekszik előttem. Egy ötven évvel (!) ezelőtti lapkivágat alakjában. A könyv most újra megjelent. Csakhogy nem az a könyv jelent meg. Hanem ez. Csak: mintha ... Ugyanaz a címe. Egybevág a szerkezete. Feliben (vagy inkább: harmadában) a tartalma is. És főként a forrása. Csakhogy - most már - a torkolatával egybeforrva. Másképpen (más képpel): az elején (vagyis abban, amiben megegyezik az első kiadással) már mindannak a csírája (vagy éppen virágpora) benne rejlett, benne szállongott annak, amivé a későbbiekben (itt: a további ciklusokban) lett. Annak ellenére, hogy mostanság - mintha - kevesebb látszanék a bevégzett műből, mint kezdetben - abból, ami még alighogy elkezdődött. Nem mintha az ígéret nagyobb lett volna a beteljesedésnél (a teljes magyar Homérosz-szal, A meztelen istennő-vei, a Bikasirató-val, az utolsó versekkel). Csak más-más környezetbe (irodalombarátibba, illetve kevésbé abba) került a kettő. Nem kis (de nem is nagyobb) részben, maga a szerző hibájából: erről is kell majd szólnunk. Mintha az ígéret méltányosabb és kedvezőbb ítéletre talált volna, mint amilyen és amennyi későbbi (tév)ítélet elfedte azt, ami (még az ígéret emlékét is elsöpörve), ami az ígéretből (mégis) beváltódott. [...] Fél évszázad + 2 év ívén (melynek csak mintegy fele foglalhatta magába végül a költő pályáját is) a fiatalkori karcsú kötet és a - hiányosan is fontos életmű-metszetet felmutató - posztumusz kötet nem egyszerűen Devecserinek az Erószhoz kapcsolható szövegeit gyűjti egybe, hanem hosszú idő után az első kísérlet arra, hogy az „életmű” több érzékeny törést szenvedett görbéje újra (és 188
