Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Amennyire lehet, nem ölünk - NÁDASDY ÁDAM: Emlékbeszéd Devecseri Gábor születésének 75. évfordulóján, Szombathelyen, a Képtárban, 1992. április 10-én
/ Nádasdy Adám EMLÉKBESZÉD DEVECSERI GÁBOR HETVENÖTÖDIK SZÜLETÉSNAPJÁN Szombathelyen, a Képtárban, 1992. április 10-én Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy emlékezzünk Devecseri Gáborra, születésének 75. évfordulóján. Megtisztelő számomra, hogy felidézhetem gondolatait és művészetét; és egyszersmind megható is, mert itt találkoztam vele sok-sok évvel ezelőtt, Szombathelyen, egy varázslatos nyáron, amikor Plautus Amphitryon-ját adták elő a szabadtéri színpadon, s én mint tizenötéves kamasz ismerkedtem Plautussal, művészettel, Devecserivel - egy varázslatos nyáron egy varázslatos emberrel. Devecserire a sokoldalúság volt a legjellemzőbb: írt verset, prózát és színdarabot, volt klasszika-filológus, műfordító, katonai lapszerkesztő és írószövetségi főtitkár. E sokoldalúságot én ma meg sem kísérlem áttekinteni; azzal kívánok tisztelegni Devecseri emléke előtt, hogy két verssorán gondolkodom, egy mondatot járok körbe és elemzek, vitatkozva és egyetértve, összefüggéseibe helyezve és azokból kiragadva. E mondat Devecseri talán legjelentősebb költői alkotásának, az 1970-ben, halála előtt egy évvel írott Bikasiratónak két kezdősora. így hangzik: Ami a bikaviadalokat / illeti, én bikapárti vagyok. Szép és paradox állítás, véresen komoly és frivolan csevegő. A költeményből tudjuk, hogy Devecseri ezt egy Madridban élő magyar hölgynek mondja, akivel spanyolországi programjáról beszélgetnek, benne egy tervbevett bikaviadal-nézés- sel. A hölgy megütközik, Devecseri magyaráz: a torreádort - mondja - megkérdezték, akarja-e ezt a hivatást választani, de a bikát nem kérdezte meg senki. A „bikapárti’' magatartás első rétege tehát az áldozat iránti rokonszenv. Az akaratlan, tájékozatlan, ártatlan áldozatra csak rokonszenwel lehet tekinteni. No de, mondhatnánk, a szarvasmarhát ősidők óta azért tartjuk, hogy leöljük, húsát elfogyasz- szuk, bőréből és szarvából hasznos tárgyakat készítsünk, és erről az érintettet nem szoktuk megkérdezni. Egyébként vannak, akik az állatvágást elvből ellenzik, akik szerint minden ölés: gyilkosság - ők a vegetáriánusok, a szelídség apostolai. Am Devecseri nem volt vegetáriánus, a szelídség apostolának pedig végképp nem nevezhetjük őt, Homérosz zseniális fordítóját, aki a vérgőzös csatákat, a diadalmas ökörsütős lakomákat oly gyönyörűen, annyi empátiával költötte újra. 177
