Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások (Budapest, 2010)
Mikszáth Kálmán fényképeinek ikonográfiája
S3 Készült: Budapest, 1910. május 28. Fotó: Jelfy Gyula Méret: A) 167 x 223 mm B, C) 180 X 240 mm D) 120 X 160 mm Lelőhely: A) MNM Történeti Fényképtára, Itsz.: 1967/1957 fk. (N: 92 368) B, C) Palóc Múzeum, Balassagyarmat, Itsz.: 96.24.67. (3,4) D) MTAK Ktt., Itsz.: 43/24 Rájegyzés: D) A fényképfelvétel hátoldalán, középen a fényképész pecsétje. Megjegyzés: Mikszáth Kálmán a halottas ágyán, a Reviczky téri lakásban. A) A hátoldalán ragasztószalag fut fent, vízszintesen. A reprodukció az MNM Történeti Fényképtárában található felvétel alapján készült. Mikszáth a vigadóbeli jubileumi díszülést követó'en egy banketten vett részt, majd választási körútra indult. Fogarasról azonban korábban hazatért a tervezettnél, mert az úton belázasodott, tüdőgyulladást kapott. A betegség végzetesnek bizonyult számára, még két hét sem telt el a jubileumi ünnepség után, amikor örök nyugalomra tért. A képet közölte: KF, 1910. 17. füzet 260., VU, 1910. június 5. (57. évf. 23. sz.) 483. Ittl Készült: Budapest, 1910. május 28. Fotó: Jelfy Gyula Méret: A) 163 X 213 mm B) 167 x 223 mm Lelőhely: A) MNM Történeti Fényképtára, Itsz.: 6673/1957 B) MNM Történeti Fényképtára, Itsz.: 1973/1957 fk. (N: 92 367) Megjegyzés: B) A hátoldalán ragasztószalag fut, vízszintesen, fent. A felvétel bal oldalon, fent foltos, jobb alsó sarkában ujjlenyomat. Mikszáth temetése a jubileumi ünnepségekhez hasonló pompával zajlott. Halálhíre megrázta az egész országot, temetése után írói és emberi nagyságáról számtalan cikk jelent meg. A Képes Folyóirat munkatársai például így búcsúztak Mikszáth- tól: „Csak egy pár hete még az élete dicsó'ségének hordtunk bokrétát és koszorút, a hódolat selymével átkötve az öröm virágaiból. Mikor ott láttuk a nemzeti lelkesedés forró viharzásában a boldogság fényével szemén, ajkán a boldogság áradó szavával, ki hitte volna, hogy az orom, amelyen áll: Nébó hegye? Hogy míg tekintete meghatott könnyének páráján át az Örökkévalóság Városának nézésében fürdik, aranykupoláinak és gyémánt tavainak látása ittasul, homlokát ama dalos szellők hullámai simogatják, már mögötte áll a Halál fekete fátylas asszonya és már eló're nyújtja két kezét, hogy pilláit lecsukja és örökre szemébe zárja e dicsó'séges, ez utolsó látomást. De így végeztetett. És mi csak a magunk sorát sirathatjuk. Amaz álmodott világok gyönyörűségének elvesztésén bánkódhatunk, amelyek sírba süllyedtek, mieló'tt még megteremtó'dhettek. Mert ő, aki eltávozott, már több volt, mint ami elsiratni való. Magyarországnak nagyobb halottja, mint Mikszáth Kálmán, nem lehetett." (Gyászjelentés, KF, 1910.17. füzet 257.) A fenti, és az albumrészben közölt reprodukció az MNM Történeti Fényképtárában található, 1973/1957 leltári számú felvétel alapján készült. 8i
