Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások (Budapest, 2010)

Mikszáth Kálmán képzőművészeti ábrázolásokon

XIX.

Feszty Árpádné Jókai Róza: Mikszáth Kálmán, vázlat, 1910

olaj, vászon

24 X 27,2 cm

PIM Művészeti Tár, Itsz.: 57.311.1.

Megjegyzés: A kép a salgótarjáni NTM gyűjteményében lévő festmény (Itsz.: 54.49.) vázlata.

Feszty Arpádné így írt műve születéséről memoárjában:

„Mikor jubileumát készültek ünnepelni, - én elbizakodott szamár! - azt hittem, a lelkesedés és szeretet csodákat fog művelni ecsetemmel. Megkértem, engedje magát lefesteni. [...] Ahelyett hogy boldog lettem volna, ha lekaphatom fél vagy negyed életnagyságban, pár óra alatt, míg ki nem fárasztom (már akkor nagyon beteg volt), bolond, nagy vásznat vittem, életnagyságban kezdtem. Sőt vele együtt íróasztalát, könyveit, egész környezetét is meg akartam örökíteni.

De nem csoda, mert szobája lényének mintegy kiegészítése volt. Úgy ült benne, mint egy portré a nagyon stílusos rámájában.

Ahogy az ízléses ember ruhadarabjait a külsejéhez, úgy válogatta ő egyéniségéhez a bútorait. Minden kedélyes és mégis komoly, széles, masszív volt. Öblös karosszékek, hatalmas íróasztal. Semmi kicsinyes vagy felesleges, csak nagyvonalú és csak azonos tárgyak. A színek tompák, öreg mahagóni, mohazöld és rozsdavörösben játszók.

[...] S az az áldott beteg ember ült, keserves fáradtsággal ült nyolcszor vagy tízszer, míg végre nagyon rosszul lett, abba kellett hagyni.

Hogy el ne aludjon, legkedvesebb témáival izgatta fel fantáziáját. [...] Órák hosszat beszélt. Mint hallgató el voltam ragadtatva, bűvölve, - de porrá sújtva, óráról-órára jobban megsemmisülve mint festő. [...]

Ezután egyszer vagy kétszer festettem még. Mindig gyakrabban lepték meg az asztmatikus köhögések, fuldoklási rohamok, mindig álmosabb, gyengébb lett. Végre abbahagytuk, nem volt lelkem tovább kínozni.” [Akik elmentek, 50-51.)

Feszty Masa (festő, III. Róza leánya) szintén úgy emlékezett, hogy Fesztyné 1910-ben festette meg Mikszáth Kálmán portréját: „Amikor Mikszáth Kálmán a jubileum után oly hirtelen meghalt, édesanyám gyakran emlegette: - Fia tudtam volna, hogy Mikszáth Kálmán ily beteg, nem fárasztottam volna éppen az utolsó hónapban, hogy üljön nekem, mert elég nehezen tűrte a modell szerepét." (Mikszáth Kálmán levelezése Ili, 26. kötet, 223.)

105