Mészáros Tibor: Márai Sándor bibliográfia (Budapest, 2003)
Kötetben megjelent művek és ismertetéseik
1998 KÖTETBEN MEGJELENT MŰVEK ÉS ISMERTETÉSEIK A tapintatról és a gyöngédségről 94.; 131. A vendégeskedésről 94-95.; 132. A munkatervről és a borzongásról. 95-96.; 133. A szerepről és az alkatrészről. 96.; 134. A hétköznapról és az ünnepről. 96-97.; 135. Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell. 97.; 136. A kísértésről. (Kezdő sor: Mindig, mikor megérkezik) 98.; 137. A rendkívüliről. 98.; 138. A valóság teherpróbájáról. 99.; 139■ Arról, hogy időnként lazítani kell az életen. 99.; 140. A tarpeji szikláról. 100.; 141. A hazugokról. 100-101.; 142. A feladatról és a pillanatról. 101.; 143. Az egyedüllétről. 101-102.; 144- A szívről. 102.; 145- A közösségi érzésről 103.; 146. A szakmai önérzetről. 103-104.; 147- Az ötletről és az élményről. 104-105.; 148. A szerétéiről. 105.; 149■ A világról és a torzításról. 105-106.; 150. A forradalomról és a forradalmárról. 106- 107.; 151. Az utazásról és a szállodai szobákról. 107-108.; 152. A renyheségről. 108.; 153. Az emlékekről és a csodálatosról. 108-109.; 154- A barbárságról és a bizánciakról. 109.; 155. Arról, amit az emberek kívánnak. 109-110.; 156. A lángokról és az azbesztről. 110.; 157. A csodáról. 111.; 158. A kísértésről. (Kezdő sor: Valahányszor kishitű leszel) 111-112.; 159- A félelemről. 112.; 160. Az áldozatokról és a merénylőkről. 112-113.; 161. A lényegesről. 113.; 162. A mézről és a légzési gyakorlatokról. 113-114.; 163. A szuverén emberről. 114.; 164. Arról, hogy a gonoszokkal semmit nem lehet kezdeni. 115.; 165. Arról, hogy égni is kell. 115-116.; 166. A tehetségről és a butaságról. 116.; 167- A művészetről mint a végzetről. 117.; 168. A köznapiról és a látomásról. 117-118.; 169. Arról, hogy legokosabb egyedül maradni. 118.; 170. Arról, hogy tüzet gyújtani is nehéz. 119.; 171 Azokról, akik az áruláshoz is gyávák. 119-120.; 172. A félreértésről. 120.; 173. A változásról és a reménységről. 121.; 174- Arról, hogy sokat kell sétálni. 122.; 175- A Jegyekről és a csillagokról. 122-123.; 176. A színházról és a nézőkről. 123.; 177- A halálról mint szemtanúról. 124.; 178. Az alkotásról és a műveltségről 124.; 179- Azokról, akiknek igazuk van. 125.; 180. Arról, hogy mi volt dolgod a földön. 126.; 181. Arról, hogyan kell búcsúzni az ifjúságtól. 126-127.; 182. Az igazságtalanságról és a beavatkozásról. 127-128.; 183. A világi méltóságról. 128.; 184- Az igazságosságról. 128-129.; 185- Arról, hogy senki nem tud segíteni. 129.; 186. A távlatról. 129.; 187. Az alázatról és a méltóságról. 129-130.; 188. Arról, hogy nem szabad meglepődni. 130.; 189. A nemi éhségről és a kapzsiságról. 130.; 190. A hiúságról. 131.; 191 A testről. 131.; 192. Arról, hogy mindig útközben élsz. 132.; 193. A szerződésekről. 132.; 194- A szerződésről, még egyszer. 133.; 195- Az életről és a halálról. 133-134.; 196. Az igazságról és ami mögötte van. 134.; 197. Az emberi érzékenységről. 134-135.; 198. Az udvariasságról. 135-136.; 199- A formákról. 136.; 200. A hazáról. 136—[137.]; 201. A világról. [137.]; 202. Önmagámról. [137.] W ISMERTETÉS: Szekér Endre = Fo 1998. febr., 2. sz. 93-95. 1998 196. Füves könyv. [Prózai epigrammák.] (Fedél: Vida Győző.) (Bp.) (1998.) Helikon, (Dürer ny., Gyula.) 136, [1] p. 19 cm. [Az életműsorozat papírkötésű változata sorozatcím nélkül.] £3TARTALOM: Ajánlás. „Ezt a könyvet ajánlom Senecának..." 5.; 1. Arról, mi célja e könyvnek. 7.; 2. Az élet értékéről. 8.; 3. Arról, hogyan kell élni és írni. 8-9.; 4- Az emberi jellemről. 9.; 5- Arról, mi az élet igazi élménye. 10.; 6. A test megismeréséről. 10-11.; 7- Az érzékekről. 11.; 8. Az emberi magatartásról. 12.; 9- Arról, hogy az ember része a világnak. 12.; 10. A babonákról. 13.; 11. A rendszerről, melyet később megismerünk. 14.; 12. Arról, hogy minden nap tovább kell menned. 14-15.; 13. A kísértésről és a tapasztalásról. 15-16.; 14. A szenvedélyről. (Kezdő sor: Azt hinni, hogy elvonulhatunk) 16-17.; 15- A jóra való restségről. 17.; 16. A világ hívásáról. 18-19.; 17- Azokról, akik társaságban előadnak. 19.; 18. Arról, hogy negyvenéves korára mindent tud az ember. 19-20.; 19. Arról, hogy aki megtudott valamit, egykedvű lesz. 20.; 20. A kényelemről és a magányos124
