Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Egy Kassák-kötet borítófedeleiről

„A nyomdából már megkaptam az első ívek korrektúráját. Valami szép címlapra lenne szükségem. A címlap fontos. A Nyugat könyvei szépen vannak kiállítva, a külsejükkel is kíváncsivá teszik azt, aki megáll a könyvkereskedés kirakata előtt.

— Szólj Uitznak — mondja Jolán. — Magyarázd meg neki, hogy miről van szó, s talán megcsinálja.

Kivárom, míg egyszer beszédes kedvében találom, és szólok neki.

— Még sohse csináltam ilyesmit — mormogja alig hallhatóan.

— Mi az egy festőnek?! Nézze meg, hogy milyen szépek a Nyugat könyvtáblái.

— Nem tudok betűket csinálni.

— Dehogynem. Ha az ember valamit akar a mesterségében, akkor meg is tudja azt

oldani.

Belenyugodott, hogy megpróbálkozik a föladattal. Órák hosszat együtt ültünk és tervezgettünk. Végre megszületett valami töviskoszorúféle, bizonytalan formájú, lefolyó betűkkel. Vagy ötvenedik már ez a skicc, nem nagyon voltam megelégedve vele, érdektelen, szürke folt, de már nem volt kedvem a további kínlódáshoz. Elvittem a nyomdába, ott sem aratott valami nagy dicsőséget a címlap. De ők is belenyugodtak, december közepe van, s nincs ideje a nyomdának, hogy tovább várjon ránk.

Már láttam, hogy egyáltalában nem lesz olyan könyv, mint amilyennek én gondoltam. Szegényes, földhözragadt holmi: semmi szép, semmi kielégítő nincs rajta, éppen csak, hogy a betűit el lehet olvasni.

Karácsonyra megjelent, és szaladtam vele, hogy újságpapírba csomagoltan széthordjam az előfizetőknek.

Azt hittem, örülni fogok a könyvemnek, mint ahogyan a fiatal anya örül az első gyermeke megszületésének, s most látom, milyen korcs, milyen idétlen ez az újszülött. Unott és elkeseredett lettem tőle.”7

Kassák és Uitz útja a bécsi, közös emigránsévek után végleg kettévált. 1926-ban Kassák hazatért Budapestre, Uitz pedig Moszkvába költözött. (Ugyancsak Moszkvába emigrált Kassák további két húga — Mária és Erzsébet — és sógorai: Barta Sándor és Bagó Béla.) Uitz Bélát a szovjet kormány 1930-ban érdemes művész címmel tüntette ki, 1931- ben pedig a Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának titkára lett.8

Kassák idézett memoárja szerint kettejük kapcsolata sohasem volt zavartalan. Valószínűleg ez lehetett az oka, hogy az író, első kötetének megmaradt példányairól leszedte az Uitz Béla által készített borítófedelet, amelyet felcserélt a Munka-kör akkoriban legtehetségesebbnek tartott képzőművésze, Komiss Dezső rajzával.

A rajz ismerős volt számomra a Munkaból. Fellapoztam a Munka repertóriumát.9 10 A 128. lapon olvasható Korniss Dezső három rajzának annotációja.111

7 Kassák Lajos: i. m. 166-167.1. Az éles, helyenként túlzó fogalmazásba belejátszhatott Kassák és Uitz helyrehozhatatlanul elromlott kapcsolata.

8 Tanulmányom írása idején Uitz Béla monografikus életrajza még nem készült el; ezért a Művészeti Lexikon adatait közlöm. (Művészeti Lexikon IV. Bp., 1968, Akadémiai. 605-606.1.)

9 Kálmán Lássjóné: A Dokumentum (1926-1927) és a Munka (1918-1939) repertóriuma. Bp., 1972. Petőfi Irodalmi Múzeum. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei B/I.)

10 Ugyancsak ismerteti Korniss Dezső rajzait Csapiár Ferenc: A Munka-kör képzőművészeti tevékenysége c. tanulmányában. (Művészettörténeti Értesítő, 1972/2.sz.)-45-