Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Ady és Rippl-Rónai

riport érdekessége, hogy illusztrációként Madaras rajzát közli Rippl-Rónairól s a kép mellett az író saját kezűleg írott sorai fakszimiléjét: „Rippl-Rónai J. 1926. nov. 1. Ady Bandira gondolunk abból az alkalomból, hogy egy utca viselje az ő nevét.”106

Rippl-Rónai két példányt is megőrzött ebből az újságcikkből. Saját arcképén mindkét példányon „korrigált”, egyiken fekete grafittal, a másikon piros és sárga krétával is.

Móricz Zsigmond is felkereste barátját a betegszobában, 1927 márciusának utolsó napjaiban. Rippl-Rónai panaszkodott, hogy már nem megy a munka. Szinte természetes, hogy hamarosan Adyra terelődött a szó:

Csak még szegény Bandi hiányzik — mondja [a festő], s a »Halottak élén« kötetbe néz.

— No, ő itt van, mert jobban él, mint életében. Nagyobb a hatása ma. Most jött ki róla egy könyv, az erdélyi ref. püspök [Makkai Sándor] írta, remek tankönyv Ady költészetéről.- Az ember jobban hat halála után, mert nem látják - mondja csöndesen -, de mi még várjunk ezzel a trükkel — szól, és összenevetünk.”107

Sajnos, Rippl-Rónai József is csak néhány hónapig — november 25-ig — várt „ezzel a trükkel”...

Tegnapok és Holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Bp., 1977. 331—359.

106 L. a 83. sz. jegyzetet.

107 Móricz Zsigmond: Fehér fehérben. Rippl-Rónai József a betegszobában. Az Est, 1927. márc. 31. 73. sz. 7.1.-32-