Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Két író és a kreatív múzsa
cémaszálon függ; s itt van melletted 6, kinek nincs más gondja, törődése, mint te: mit teszel te érte?” Ez az állapot közös életük egészére jellemző volt. A svájci évek eredménye Kádár Endre főműve, Balalajka című regénye, amely egy csapásra befutott íróvá tette. Azazhogy, mivel a kommün alatt jelent meg - első kritikusa, Márai Sándor recenziója a Vörös Lobogó- hun olvasható —, akkor nem tudott számára igazi közönségsikert hozni, de húsz év múlva a regény második kiadása is megjelenhetett. A Balalajka az egyeden Kádár Endre-könyv, amelyet K. Mihály Lívia — így írta nevét 1919-ben - illusztrált. A szimmetrikus, stilizált növényi indákkal, jelképekkel, nő- és szörnyalakokkal ékes borítólap már a kiforrott művésznő alkotása. Unokahúga emlékezése szerint külföldi éveik alatt Kádár Endre késztette, szinte kényszerítette feleségét grafikái létrehozására. A húszas éveket nagyrészt Franciaországban töltötték, Bölöni Györggyel és ltokéval barátkozva. Ez az évtized Kádár Lívia nyugad sikeres bemutatkozásának, kiállításainak az ideje. 1934-ből származnak Kádár Endre utolsó levelei Bölöni Györgyhöz. igavj Ady című könyvéhez gyűjt előfizetőket. Az egyik általa szerzett előfizető Móricz Miklós dr., Kádárék egyik pesti barátja. A barátság korábbi keletű. 1928. augusztus 22-én például hosszú levelet ír Kádár Endre Párizsból Móricz Miklósnak, aki akkoriban Romániában él és a Brassói Lapok szerkesztője. Dicséri barátja nyelvtudását és saját hitbéli, vallási gondjaiba is beavatja. A levél végén „Mindkettőjüket szeretettel üdvözli Lili” — azaz Kádár Lívia. 1935-ben jelenik meg Kádár Endre második regénye, az Önbüntetés. Ez kevésbé sikeres, mint a Balalajka. Szintén az emigráció regénye, de míg az előző mű egy francia kispolgári nő és egy orosz nemesi származású forradalmár gazdagon motivált regénye, az Önbüntetés elvész a részletekben. A Nyugatban Füst Milán marasztalja el, A Toliban Németh Andor. Szerinte a regény remekmű, bár „majdnem olvashatadan”. A pár szóval történő jellemzés mestere, Illés Endre úgy véli: „Mintha egy bőröndnyi amatőr fényképpel tért volna haza külföldi útjáról [...] Csak éppen az egyes képek között alig érzékelhető, vékony, áttetsző sejthártya feszült — figurák és szituációk helyett összedobált mozaikkép nyugtalanította az olvasót, aki ettől a zsúfoltságtól és a külön kockákba szorított mozgalmasságtól káprázva hajtotta be a regényt.” Ez Kádár Endre negyedik és egyben utolsó könyve. Ezt megelőzően 1922-ben a Belvárosi Színház bemutatta A szerelem elmegy című színművét, mely könyv alakban is megjelent. És valóban, a művészpár házasságában ekkor még alig észlelhető hajszálrepedések is belejátszhattak Ervin és Anna kapcsolatának színpadra vitelébe. Nem tudjuk, mikor határozták el a válást. Kádár Lívia maga mondta e sorok írójának, hogy férje, válni nem akarván, bántalmazta őt; egyik karja el is törött. Akiért Lívia a zajos válásra vállalkozott: Móricz Miklós (1886-1966); író, hírlapíró, statisztikus, nyomdász: Móricz Zsigmond öccse. Élete végén két könyvben foglalta össze bátyjával kapcsolatos — könyvtári kutatással kontrollált és kiegészített — emlékeit (Móricig Zsigmond indulása, 1959, és Móricţ Zsigmond érkezése, 1966). A folytatásra már nem jutott ideje. A házasságkötésre 1940 végén vagy az 1941-es év elején került sor, mindenesetre Móricz Miklós 1941. március 1-jével kilép a Pester Lloyd nyomdájánál addig betöltött igazgatói állásából és saját nyomdaüzemet létesít a Jókai utcában. Az 1941 tavaszán erdélyi körúton tartózkodó Móricz Zsigmondot már férj-feleségként üdvözli Miklós és Lívia.-256-
