Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - A Magvető. Móricz Zsigmond kiadatlan könyvéről

1. Korkép. A Magvető és kora; 2. A magyar irodalom; 3. A magyarság eredete; 4. A jobbágyság kialakulása; 5. Keserű irodalom; 6. A népkultúra; 7. Az írás csodája; 8. Az irodalom; 9. Az irodalom hatása; 10. Magyar sors.

A Magyar sors mintegy bevezeti a Székely György lázadása címmel közreadott hosz- szabb részletet Szerémi György krónikájából (XII. és XIII. Capitulum). Ezután a tanulmány tovább folytatódik: Maradandóság népe címmel összekötő szöveget olvashatunk Szerémi és Arany János között. Arany Jánost a fiához, Lászlóhoz a Lassú vízpartot mos című betoldás kapcsolja, Arany Lászlót Reviczky Gyulához cím nélküli briliáns sorok, ezután Kozma Andor három szatírája következik, majd a Ma a nép megszólal valahol című betoldás köti össze őt Csokonai Vitéz Mihállyal! Igen, Móricz itt már nem ügyel az időrendre, a belső összefüggés, a tanító szándék fontosabb a számára. Az utolsó, Páthosz című betoldás az előbbihez hasonlóan nagy időt ölel át: Csokonaitól Virág Benedek és Bajza József versein át Illyés Gyula Óda Európához című költeményéig. A kötet a Magvető- hoi átvett Közmondások című fejezettel zárul.

Itt jegyzem meg, hogy a tízrészes tanulmány gépirata is fennmaradt az író tolijavításaival, a betoldások pedig gépiratosak; mind az ötön jelezte Móricz, hogy a kiszedett szövegben hova szánja. Kihagyott részükre három oldalt a levonatban.

Móricz Zsigmond 1942. augusztus 1-jére keltezte a Magvető második kiadásának előszavát. Ismerve termékenységét, roppant munkabírását, minden bizonnyal a következő héten írta a tízrészes irodalmi tanulmányt, és állította össze az ehhez csadakozó kis antológiát. Miután augusztus 14-re a füzetet kiszedték, a levonatot korrigálta, és megírta az ismertetett öt betoldást. Ez a posztumusz műve, melynek most közreadjuk legfontosabb részleteit, az író utolsó éveiben a magyarság megőrzését, átmentését, a szegénység felemelését áhító munkásságának tömör összefoglalása, mondhatni: Móricz Zsigmond irodalmi végrendelete. Ha figyelmesen olvassuk, azt is megsejtjük, hogyan folytatta volna művét, ha a tollat nem üti ki kezéből a halál.

Pár szót még a tanulmány sorsáról. Kertész Árpád, a Pesti Lloyd Társulat nyomdájának igazgatója 1942. október 20-án levélben kérdezte Móricz Zsigmond örököseit: mi tévő legyen a kiszedett kézirattal? Mivel Móricz Zsigmond „csak” műveit hagyta övéire és utókorára, a szedést szétdobták, de a levonatot és a kéziratot szerencsére megőrizték az örökösök.

A Magvető Irodalmi tanulmány Irta: Móricz Zsigmond (Részletek)

Korkép. A Magvető és kora

Életünk e mai napjainkban oly rendkívüli változások folynak az emberiség életében, amilyeneket előre látni nem lehetett s amelyek szinte úgy tűnnek fel, hogy koronája a történelmi fejlődésnek.

A szegény ember élete kezd átalakulni legjobban, s szemünk láttára.-247-