Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Kassák és Móricz Zsigmond
Kassák horgászni, útitársa fürdeni járt a Vágba. Ennek az író nem nagyon örült, eszébe jutott gyermekkori élménye, mikor is egyik játszótársa a Nyitrába fulladt. Igen, Kassák Lajos több évtizedes távoliét után hazatért szülőföldjére. Egyébként Sellyéi József is az érsekújvári gimnáziumban tanult három esztendeig. O anyagi okok miatt, a koraérett Kassák dacból, az úri élet „előszobájától” irtózva hagyta ott a gimnáziumot. Adjuk át most a szót Kassák Lajosnak, aki a sellyei partokon tett látogatásáról riportban számolt be a Kelet Nmében.102 Kéziratát a következő levél kíséretében küldte el Móricz Zsigmondnak. „Kedves Barátom! Mellékelten küldök egy írást, amolyan színes cikkféle, vágsellyei látogatásom alkalmából. Szeretném, ha megfelelőnek tartanád a Kelet Népe számára, és nagyon szeretném azt is, tekintettel betyár helyzetemre, ha ki tudnád utalványozni a honoráriumot. Remélve, hogy sikerült közel férkőznöm a szívedhez, maradok őszintén tisztelő híved Budapest, 1940. VIII. 9-én. Kassák Lajos”103 Cikkét így kezdi: ,,A Vág melletti Sellyén élek. Egy hét óta már, s talán még egy hét engedélyeztetik számomra. Micsoda áldás, hogy a magamfajta ember az esztendő 365 napjából 336 órát falun tölthet, távol a nagyváros zűrzavarától, ott, ahova, mint szűkebb hazájába, állandóan visszavágyódik! Valamikor nagyon régen kiszakították gyökereimet a falusi templomtorony árnyékából, de hiába értek azóta örömök és megpróbáltatások, ősi ízek csiklandják az ínyem, éjszaka a csöndes négy fal között olykor visszahallom a gyermekkoromban üldözött állatok visongását, a párzó galambok búgását az eresz alatt, és érzem a szérüskert száraz és fanyar illatát.” Már a Kirándulása a hegyre is egyfajta kiszakadás volt a nagyvárosi nyüzsgésből. A sellyei üdülés ennél jóval több: „bizonyos régi áhított nyugalommal henyélek, és bámulom magam körül a parasztok életét”, a magasan fekvő kisalföldi tájon most folyó aratást, a gyermekzsivajt — itt még nem ismerik az egykét! „A portán, ahol szállásomat ütöttem fel, egy alig ötvenéves özvegyasszony az úr, és hat unoka játszik, verekszik, sír és trombitál körülötte azokon a cifra fatrombitákon, amiket a vásáron kaptak ajándékba.” Az unokák: Sellyei Józsefnek és testvérének gyermekei. Kassák a magyarországinál fejlettebb, korszerűbb faluképpel találkozik; a Csehszlovák Köztársaságban magasabb volt az életszínvonal, mint a falukutatók mintavételében megörökített magyarországi falvakban, s ennek tárgyi rekvizitumait — a téglából épült korszerű házakat például — az impériumváltozás még nem tudta tönkretenni. Hasonló híradással találkozunk Erdei Ferenc felvidéki naplójában.104 Az emberek is mások, bár Kassák lelkesedése itt mintha túlzóan általánosítana: „Jól táplált, arányos formájú és sudár termetű valamennyi. Ha végigmegyek az utcán, a kapuban látok itt-ott tizenhat-tizenhét éves lányt, szinte kecsesen kiformált termet, illedelmesen szerény, és kulturáltság sugárzik a tekintetéből. Megállapítom, hogy ezekre már az ellenségük se mondhatná rá, hogy buta 102 Kassák Lajos: A sellyei partokon. Kelet Népe, 1940. szeptember 1. 13—14. 103 PIM P. 100/980/2. 104 Erdei Ferenc: Visszatért magyarok közt. Felvidéki napló 1939 nyaráról. Kelet Népe, 1939. augusztus 23-27.-240-
