Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Kassák és Móricz Zsigmond

Tamássi György először Veres Péter Az Alföld parasztsága című könyvét bírálja. A művet „a »parasztirodalom«-konjunktúra” termésének minősíti. Az író szerinte idealizál, „...nem azt mondja el, miért olyan az alföldi parasztság, amilyen, hanem azt, hogy szerinte milyen az az idealizált típus, amely ősi vagy legalábbis régi állapotában volt. Ez pedig a társadalomkutatót, mint a valóságban nem létező jelenség, nem érdekelheti.” Könyve negatívumot negatívumra halmoz: „Kultúrellenessége, antiszemitizmusa, bizonyos faji kiválóságok túlzott hangsúlyozása, a kapitalizmus helyett a kapitalisták szidása mindenesetre oly tényezők, melyek egy haladó beállítottságú és tudományos igényképességekkel fellépő munkánál legalábbis kissé — szokadanok.”50

A Munka 1936. júniusi számában két könyvről közöl kritikát Tamási György. Magyarország és Európa címmel Németh László Magyarság és Európa című monográfiáját ismerteti. Helyesen látja, hogy Németh László az új nemzedék azon írói közé tartozik, akik „européernek vallják magukat, de nem kozmopolita értelemben, hanem valamiképpen magyarságukon keresztül szeremének erre az européerségre beállítódni”. (NB.: Németh László nem lett falukutató, „csak” a népi írók teoretikusa - bár a Magyamrszágfelfedezése sorozat számára elvállalt egy kötetet Nagy-Budapestről, ezzel azonban a sorozat kényszerű megszűnése miatt nem készült el —, sőt 1938-ban el is határolta magát a falukutató íróktól.)51

A második bírált kötet Szabó Zoltán A tardi helyzet című munkája. A polgári demokrata Szabó Zoltán az urbánusok számára az egyeden persona grata falukutató volt, ez a kritika hangnemén is érezhető. „Szabó Zoltán könyve — írja Tamássi György — a magyar intellektuális fiatalság egy csoportja által néhány év óta folytatott parasztszociográfiai munkásság első pozitív beszámolója.” Ezután következik a bírálat. Szabó Zoltán „és az a falukutató csoport, amelyhez tartozik, legfőbb és úgyszólván egyeden feladatá[t] a tényleges állapot részletes felkutatásában és megrögzítésében látja; a fennálló helyzetet előidéző okok és tényezők vizsgálatára nem terjeszkedik ki”. Végül általánosít. Hiányolja, hogy a falukutatókban nincs meg a bátorság ahhoz, „hogy az öncélú parasztmozgalmak, paraszt- párt-alakítási törekvések céltalanságát és a paraszti helyzet megjavítására való alkalmadan- ságát ki merjék mondani. Nem merik adataik nyilvánvaló tanulsága alapján sem leírni, hogy a mezőgazdálkodás fokozódó indusztrializálódása a parasztságot előbb létformájában, majd szemléletében is beolvasztja a proletariátusba. Ezzel a törekvéssel pedig meg kell hogy szűnjék a parasztság önálló felszabadulási törekvése.”52

Tamássi utolsó írása e témakörben Féja Géza Viharsarok című munkájának bírálata. A könyvet Jócsik Lajos idézett kijelentésével egybehangzóan marasztalja el: „lírai alaphangú pillanatfelvételek sorozata.”53

Veres Péter Számadás című önéletírását Gró Lajos bírálja a Munka 1937. októberi számában. Kiindulópontja: Veres Péter már régóta nem paraszt, csak a parasztok között él, s a földmunkásság az ő számára legfeljebb — jobb híján — témaanyag. Az író „közelebb áll a városi ádagkispolgárhoz, mint a paraszthoz, és szocializmusa is közelebb áll valami ködös tolsztojanizmushoz, mint a modem munkásmozgalomhoz”. Munkája „általában érdektelen, mert nem őszinte”. [!?] Veres Péter „önmagában nem tisztázta a dolgokat, s így túlságosan érvényesültek azok a külső és »korszerű« behatások, amelyek

50 Tamássi György: Veres Péter Az Alföldparasztsága. Munka, 1936. február. 1436—1438.1.

51 Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930-1938. Bp., 1985. 69.1.

52 Munka, 1936. június. 1550-1551.1.

53 Tamássi György: Féja Géza: Magyarország felfedezése. Munka, 1937. május. 1758-1760.-230-