Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond és Hegedűs Lóránt barátságáról
Móricz Zsigmond és Hegedűs Lóránt barátságáról M óricz Zsigmond 1929 decembere és 1933 februárja között szerkesztette századunk első felének legjelentősebb magyar irodalmi folyóiratát, a Nyugatot. Ezekben az években főleg Hegedűs Lóránt teremtette elő a folyóirat fenntartását elősegítő kultúrsegélyt Hegedűs Lóránt Budapesten született 1872. június 28-án és itt halt meg 1943. január 1-jén. Édesanyja, Jókay Jolán, Jókai Mór unokahúga, édesapja Hegedűs Sándor, aki 1899 és 1902 között kereskedelemügyi miniszter volt. Hasonló tisztséget töltött be Hegedűs Lóránt is a Teleki-, majd a Bethlen-kormány pénzügyminisztereként. Szépirodalmi és történészi ambícióit Glória címmel 1932-ben kiadott regénye, Széchenyiről és Kossuthról írott életrajzi műve és Görgey című drámája dokumentálja. A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára őrzi Hegedűs Lóránt Móricz Zsigmondnak 1930—1940 között írt leveleit. Az 1933-ig írt leveleket közreadtuk a nemrég megjelent Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője című levelezéskötetben. Ezekből a levelekből kiderül, hogy a nemzeti koncentráció programját meghirdető szerkesztő Hegedűs Lórántot is megnyerte a Nyugat munkatársának. Az író és a politikus között barátság, eszmetársi kapcsolat szövődött, melynek bizonyítéka nem csak Hegedűs Lórántnak a Nyugatban megjelent írásai (és a TEBE kultúrsegélye), hanem Móricz Zsigmond harcos kiállása a Petőfi Társaság vezetői, Pékár Gyula és Császár Elemér által megtámadott barátja mellett. A vita Ady költői nagyságának, tágabb értelemben az új magyar irodalom létjogosultságának elismerése körül bontakozott ki. Hegedűs Lóránt védelmében írta Móricz Zsigmond Irodalmunk faji jellege című híres tanulmányát (Nyugat, 1931. márc. 1.). Hegedűs Lóránt unokája, Zsindely Sándor jóvoltából közölhetem most Móricz Zsigmond két 1935-ben írott levelét; a Hegedűs Lóránt által írt levél pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. A levelek némi magyarázatot igényelnek. Az 1935. január 15-i Móricz-levélnek több előzménye is van. Hegedűs Lórántnak 1934-ben jelent meg Kossuth Lajos, legendák hőse című életrajzi műve és - az év végén - a könyv irodalmát felsoroló Kossuth Lajos, legendák hőse bizonyítékai című füzete. Mindkét munkáját megküldte Móricz Zsigmondnak. Az utóbbi munka néhány részletére épül a Vesti Hírlap 1935. január 13-i számában közölt Az öreg Kossuth nem tartotta árulónak Görgey Artúrt című cikke. Hegedűs itt kivonatosan ismerteti az Országos Levéltárban található Jegyzetek Görgey árulásáról című iratcsomót, melyet Kossuth Lajos „tetszés szerinti használatra” szánt, fia, Ferenc azonban nem engedélyezte közlését, polémiától tartva. „Kossuthot csak az élete vége igazolja”, írja Móricz Zsigmond, akinek értékelése egybecseng Hegedűs Lórántéval. Tudjuk, Móricz Zsigmond egész életében viaskodott a Kossuth- kérdéssel. Álláspontjáról röviden ennyit: Görgey pártján volt (Akárcsak Az árulótól drámát író Németh László). Bethlen Gábor Móricz 1934-ben befejezett En&Á'trilógiájának hőse. Móricz - Kossuth és Bethlen Gábor között párhuzamot vonva - idézi (töredékesen) a latin mondást; nihil humani a me alienum puto (semmi emberit nem tartok magamtól idegennek). A levél befejező mondatai Hegedűs Lórántnak a Pesti Hírlap 1935. január 3-i számában megjelent Könyvzárlat című cikkére utalnak. Hegedűs itt az 1934-es év-213-
