Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Utószó. Egy levelezéskötet tanulságai
got, többnyire Reinitz Béla kíséretében. Ezek a turnék azonban szerzői estek — ma így mondanánk: író-olvasó-találkozók — voltak. Móricz Zsigmond tudatosan új előfizetők toborzására használta fel az előadókörutakat. 1930. január 19. és 1931. augusztus 15. között tizenhét Nyugat-estet tartottak az országban, és Móricz felolvasott Kassán, Eperjesen, Pozsonyban, Prágában is. Ismeretes a sarlósok - személy szerint Balogh Edgár — szerepe az 1930. november 14-i prágai Nyugat-est megvalósításában. A tervezett jugoszláviai (vajdasági) előadókörút fennakadt a hatóságok ellenállásán, az erdélyi út pedig részben Móricz betegsége, részben Kós Károlyék aggodalma miatt16 maradt el. Az erdélyi út Babits Mihálynak sem sikerült. O Pozsonyba is magánemberként jutott el 1932 októberében a polgári radikálisok Uránia Tudományos Egyesületének meghívására, mikor is Szellemi kultúránk válsága címmel tartott előadást. Móricz Zsigmond az utódállamok megszűnő - vagy megszűnni vélt — folyóiratainak előfizetőit is szerette volna megnyerni. Az Erdélyi Helikon esetében e tervnek nem volt reális alapja, de a prágai Képes Hét „pódása” csaknem sikerült. Megnyerte viszont a Nyugat számára a csehszlovákiai magyar írók alkotásait. Ezt a törekvést kitűnően foglalja össze Turczel Lajos A Nyugat és a csehszlovákiai magyar irodalom című tanulmányában: „íróinktól a legtöbb publikáció Móricz Zsigmond társszerkesztősködése idején, 1930—1932-ben jelent meg. Móricz, aki a csehszlovákiai magyar irodalmi élettel és ifjúsági mozgalmuk híres csoportjával, a Sarlóval intenzív kapcsolatot tartott, egyrészt az itt szerzett ismeretségek alapján karolta fel és próbálta népszerűsíteni íróinkat másrészt azért, mert a kisebbségi irodalom erős társadalomtudatosságával az ilyen jellegű vonalat erősíteni akarta a Nyugatban. Ilyen meggondolásokkal kért vagy fogadott el írásokat Győry Dezsőtől, Rácz Páltól, Sebesi Ernőtől, Sellyéi Józseftől, Simándy Páltól, Tamás Mihálytól, Vozári Dezsőtől és Zerdahelyi [Szent-Ivány] Józseftől. Nevezettek - Vozári kivételével - korábban és később nem publikáltak a lapban.”17 Nem publikáltak? Nem publikálhattak! Alig vált meg a szlovákiai magyar írókat oly szeretettel felkaroló Móricz Zsigmond a Nyugattól, Babits az április 1-jei számban közölte Illés Endre szokaüanul éles hangú figyelőjét a Szlovens^k-ói magyar könyvekről. Illés másfél évtized mérlegét adja négy könyv ürügyén. Míg az erdélyi irodalom „megemberesedett”, „...itt, a Szlovenszkón, nem tűnt fel egy név, nem lobbant fel egy mű: amely legalább kristályosodási pontja lehetne a holnapnak.” Tamás Mihály Mirákulum című kisregénye az 1930-as év legsikeresebb prózái közé tartozott. És 1933-ban? „...Tamás Mihály az irodalmi ortodoxia, a kilencvenkilencszer lehúzott klisé, mely századszor sem fog és nem is tud egy vonalában sem megváltozni, a naturalizmusából egy tapodtat sem engedő egészséges, problémádan naturalizmus. Új könyve három kisregény. A Mirákulum témája, miliője, problémái A fáklyáé. A drótvasút meg Ábelre emlékeztet, az erdélyi rengeteg Ábeljére. De hol van Móricz lobbanó tüze s ereje, s hol Tamási Áron frissessége, ember- s miliő-látása? Tamás Mihály írásaiban semmiesetre sem. Ezek a kisebb regények olyanok, mint az égetett anyag, csak emlékét őrzik a kihamvadt s idegen tűznek, lényegük szerint azonban merev s üres formák, szárazak, s nincs bennük semmi tartalom.”18 Illés Endre idézett tanulmánya a Nyugat „móricztalanításának” első lépései közé tartozik — szeptemberben majd Szabó Pál írásait vizsgálja górcsövével —, maga a kritikus 16 Uo. 159. sz. levél 17 Turczel Lajos: Hiányzó fejesetek. Tanulmányok a két világháború között csehszlovákiai magyar irodalomról és sajtóról. Bratislava, 1982. Madách Kk. 291.1. 18 432-433.1.-190-
