Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - Fábry Zoltán és Szántó Judit levelezéséből
[Ceruzával írt levél, jegyzettömbből kitépett írólap mindkét oldalán. Címzés:] I. Bajza u. 39. Petőfi-múzeum BUDAPEST Postabélyegző: Vysoké Tatry — St. Smokovec 16.11.55—18. A boríték túloldalán: Fábry Zoltán — Tbc-sanatorium, 103. Novy Smokovec — Vys. Tatry C.S.R. 3. Új Tátrafüred, [1955.] IX.13. Drága Judit, immár egy hónapja, hogy levele válaszra vár, de nagyon el voltam foglalva és többször feküdtem is a szívem miatt. A tüdő rendben van és ha ténylegesen pihenhettem volna és nem kellett volna terminusokra dolgozni, akkor talán a szív sem rakoncátlankodna. Egy fél kiló híján hízásban elértem a tíz kilót. El tudja képzelni a pozsonyi soványságot tíz kilóval kövérebben? Hogy ne kelljen sokat fantáziáim küldök 3 felvételt 3 különböző időből. Itt is látnivaló, hogy nem járom egyedül a tátrai utakat, sőt három és fél hónap alatt egyetlen egyszer sem sikerült ezt megtennem. Igen, vén fejjel folytattam egy három év előtti itteni találkozás minden nagyszerűségét. Partneremet itt találtam és azóta egy boldog nyár telt el! És 28-án már haza kell mennem! Szóval: mindenképpen gondoskodtak rólam és most a házamról is kezdenek gondoskodni: párt- és állam és kultúrszervezetek tetőt húznak rá majd. Ha nem most ősszel, úgy tavasszal, bár nem tudom, elbír-e még egy telet? Stitnicky sokat segített (volt is engem itt meglátogatni), de az ösztönzést mégis csak maga gyújtotta az emberekben — drága Judit, hogy velem törődjenek. A Csillagban is megjelent már Szalatnai cikke. De ez nem — magyarországi visszhang: Dobossy (akinek írását az ír. Újság teljesen kiforgatta és semmit mondó címmel gyöngítette) és Szalatnai itteni emberek voltak, ha úgy tetszik: Magyarországon átkerült tanítványaim. Budapest végeredményében — magánlevelektől eltekintve — néma maradt. A Fáklya — aug.-szept. számában megjelent „Egy ismeretlen József Attila-kötet nyomában”. Egyidejűleg küldöm a Fáklya ezen számát is külön nyomtatványként. És most mit mondjak az anyának, a gyermekéért aggódó anyának? Hogy minden jó lesz és rendbe jön? Csak kívánságomat küldhetem, íme, együttérzésemet. Ha Erzsivel és Ferivel találkozik: üdvözletem. (Erzsi nem felelt nyár közepén irt levelemre). Mi van a József Attila-emlékkönywel? Sohse jelenik meg? Volt legalább valahol pihenni, üdülni? Vagy mindig munka? Szeretettel Zoli-169-
